Számomra a világ egy óriási bonyolult térbeli háló. A csomók és az összekötések szigorú szabályok szerint helyezkednek el egymáshoz képest, és a káoszelmélet mentén működnek. Közvetlen és közvetett összefüggések és jellemzők,  melyek tudatában pontosan tudhatnánk a jövőt. De nem tudjuk. Törekszem felfogni, de a véges emberi agyam (főleg, hogy a végesnek is csak pár százalékát vagyok képes használni) képtelen összegyűjteni valamennyi adatot, ami a pontos következtetéshez kellene. Olyan ez az elmének, mint egy folyamatos edzés, ami által egyre izmosabb lesz, bár ott van erősen a hibalehetőség, ami a hibás információszűrőmből adódhat. No meg az, hogy az entitások ugyan létező dolgok, de ezeken túl, bármilyen emberi megítéléshez kapcsolódó jelenség, már nem, hisz csak úgy élnek, és azzal a következtetéssel, ahogy mi azt leképezzük.. Frank Herbert Dűne sorozata nagy kedvencem. Nem Bene Gesserit boszorkány akartam lenni, hanem mentát, aki a megfelelő számú és minőségű adatból, nagyon jó közelítéssel tudták megmondani, mi is a "valóság" és mi várható "valóságként" megjelenni. Persze nem szeretnék előtte meghalni, ami feltétele a mentáttá képzésnek, de nagyon foglalkoztatott a gondolat. (Szerző: Nagyflanc von Vérbirka)