Az Electrolux Design Lab nemzetközi formatervező versenyén 1.700 indulóból idén 2 magyar fiatal is a legjobb 105 közé került.  A HumiWash szóra kattintva a verseny hivatalos oldalára juttok, ahol szavazhattok az egyik magyar tervre és megnézhetitek a többi versenyző pályamunkáját is. Kérjük lájkoljátok a versenyző oldalát, támogassátok őt szavazataitokkal, hogy minél többen értesülhessenek a tervről és a szavazásról is! A szavazatokért sok köszönet kedves olvasóinknak!
A bejegyzés folytatásában a HumiWash tervezőjével, Söjtöry Szabolccsal készített interjúmat olvashatjátok. (Szerkesztette: Hujber-Nagy Aletta)

Mennyire van ma Magyarországon igény a formatervezésre?
 
Remélem nagy szükség van rá. :)
Ez egyébként egy elég összetett kérdés, mert nagyon sok minden kell ahhoz, hogy az ember sikeres legyen. Nem elég a tehetség, rengeteg szorgalom, kitartás kell hozzá és minek tagadjuk, kapcsolatok is. Talán designerként elhelyezkedni nehezebb, mint sok más szakmában, itt ugyanis az ember eléggé magára van utalva. Éppen emiatt sokan alapítanak közös céget az egyetem után vagy már tanulmányaik alatt is. Így könnyebb munkát tálalni és dolgozni is. A tervezés szerintem egy igazi csapatmunka. Nekünk most egy 4 fős cégünk van alakulóban. Ketten még a MOME-ra járunk, ketten már dolgoznak közülünk.

Cocoon (társtervező: Bálint Gábor)

Az Egyetem szerintem arra a legjobb (a tanulás mellett), hogy összehozza az embereket. Nemcsak baráti, de szakmai kapcsolatok is születnek szép számmal, akár a különböző művészeti ágak képviselői között is, ami a későbbi munkáknál elengedhetetlen.

A kérdésre visszatérve: vannak Magyarországon is lehetőségek, de amennyire én látom, viszonylag kevés. Nagyon sok cég a túlélésre játszik, pedig szerintem sok esetben egy designerrel együttműködve ki tudnának törni ebből a szorongatott helyzetből. A designerek ugyanis nemcsak tárgyakat tudnak tervezni, hanem sokkal komplexebben képesek gondolkodni, átlátnak olyan problémákat, vagy meglátnak olyan lehetőségeket, amiket mások nem vesznek észre. A magyar cégeknek szerintem pont erre lenne szükségük.
 
Milyen pályázatokon szoktál, szeretsz indulni? Bármi szóba jöhet vagy csak olyan, aminek egyetértesz a filozófiájával, céljával?
 
Nem olyan sok pályázaton indultam eddig, de azok általában sikeresek voltak. Egyénileg csak most indultam először az Electrolux Design Lab idei versenyén, ahol a tervem bejutott a legjobb 100 közé 1.700 pályázatból.

HumiWash (Electrolux Design Lab)

Még másodévben két évfolyamtársammal és jelenlegi “kollégámmal”, Bálint Gáborral és Szabó Edével megnyertünk egy gyógyászati segédeszköz tervező pályázatot a HandyGrip nevű koncepciónkkal. A pályázat célja az volt, hogy Rheumatiod Arthritissel élők számára tervezzünk eszközöket. A Rheumatid Arthritis egy autoimmun betegség, melynek lényege, hogy az ízületek, a kezek eldeformálódnak, így nem csak fájdalmas, de szinte lehetetlen használni a kezeiket, és a mindennapi tevékenységek elvégzése is nehézséget okoz.
A feladat nagyon érdekes volt, mivel speciálisan a betegek igényeinek figyelembevételével kellett megvalósítanunk az ötleteinket. Ez a termék végül meg is valósult, 5000 darabot gyártottak le belőle és osztottak szét a betegszervezetek tagjai között, a Formatervezési Díjon pedig kiállítási jogot kaptunk, valamint a Design Terminálban is kiállították a Design Héten.

HandyGrip (társtervezők: Bálint Gábor, Szabó Ede)

Pár hete pedig egy moszkvai utcabútor tervező pályázaton választották be a legjobb 20 közé a munkámat. Bár nem kerültem bele az első háromba, mégis az én tervem szerepelt több blogon a kezdőlapon és a moszkvai híradóban is ezt a tervet rakták be a hír felkonferálásakor.

Kupac utcabútor

A kérdésre visszatérve: nem volt tudatos szelektálás a pályázatok között. Az Egyetem egyik előnye, hogy nagyon  sok pályázatra hívja fel a figyelmet, illetve rajta keresztül érkezik a felhívás, de ha úgy éreztem, hogy egy adott pályázaton érdemes elindulni, az általában jó megérzésnek bizonyult.
A gond az, hogy a kötelező feladatok mellé minden évben bejönnek egyéb dolgok is, így kevés szabadidőm marad, amit viszont igyekszem a barátnőmmel eltölteni. Fontosnak tartom, hogy a munka ne vegye el az ember minden idejét. Meg kell húzni egy határt, aminél többet nem vállalok, így elkerülhető, hogy egy munkát nem tudok időben befejezni, illetve hogy háttérbe szorítom azokat, akik fontosak számomra.

Kombinált fogó

Szoktál-e azonosulni a témával egy pályázat tervezése során?
 
Nyilván, e nélkül nem tudnék mihez kezdeni.
A már említett gyógyászati segédeszköz tervezésénél egy fél napra mindhárman megpróbáltuk beleélni egy beteg helyébe magunkat. Eljátszottuk egy napjukat a felkeléstől a lefekvésig, így jött létre végül a HandyGrip ötlete, amely egy nyélből és a hozzá csatlakoztatható adapterekből áll, melyek segítségével könnyebbé tehetőek a betegek mindennapjai. Sikerült ezáltal létrehoznunk számukra az ideális otthont.
A moszkvai pályázat kapcsán pedig az internet segítségével bejártuk az egész környéket, hogy tisztában legyünk azzal, mégis milyen körülmények közé tervezünk, ha már saját szemünkkel nem volt lehetőségünk utánajárni.

HandyGrip

Konzultálsz-e ilyenkor szakértőkkel, vagy a dizájn az még dizájn és csak a konkrét terméktervezési fázisban mész bele a részletekbe?
 
A design számomra nem csak külső megjelenés, hanem minden, ami a tervvel kapcsolatos. A terv minden részlete együtt kell, hogy éljen, érlelődjön. A működés, a forma, az arculat csak együtt tud jól működni. Ha egyik a másik rovására fejlődik, akkor a végső koncepció nem lesz kifogástalan. Ez pedig egyet jelent a kudarccal.
A tervezést mindig egy részletes kutatás előzi meg, ahol a legkisebb részletekig megpróbálom feltérképezni a témát. A kezdő lökést azonban általában mindig egy inspiráció adja, ehhez azonban együtt kell élni a feladattal, nyitottá kell válni mindenre, ami körülvesz. A téma mindig itt van körülöttünk.

Multifunkciós távirányító a Medion részére

A HumiWash-hoz az inspirációt például egy esti zuhanyzás után a falra kicsapódó pára és az ebből keletkező víz adta.
Fontos, hogy már a tervezés elején - ha már megvan a koncepció, a működési elv - legyen egy neve a tárgynak, mivel így könnyebben megjegyezhető, személyesebb, mintha például “az a párát elszívó és gőzzel mosó fali mosógép” lenne.
Szintén nagyon fontos már a kezdeti szakaszban az is, hogy a gyárthatóságot, a várható műszaki tartalom adta méretekkel megpróbáljuk minél jobban meghatározni. Ha ezeket figyelembe véve tervezzük meg a tárgyat, nem ér minket kellemetlen meglepetés a termékfejlesztési szakaszban.
Szakértőkkel egyébként ritkán áll módunkban konzultálni, a legtöbb tudást mi szedjük össze, tanáraink pedig konzulensként irányítanak, segítenek bennünket.

Shieldline kioszk (társtervezők: Bálint Gábor, Szabó Ede)

Mennyire ad lendületet egy ilyen pályázat megnyerése?
 
Nagyon motiváló tud lenni egy ilyen eredmény, ha az ember megnyer egy pályázatot, vagy jó eredményt ér el. Ilyenkor akár több helyen megjelenik a nyertes neve is (nyomtatott sajtó, Internet, stb), és ez nagyon jó érzés. Nekem legalábbis egy-egy ilyen siker után sokkal több energiám van a többi projektemre is.
A sikerélményen felül pedig- a sajtóban megjelent cikkeknek köszönhetően- megkereshetik az embert egy-egy munkával kapcsolatban is. Szerintem szakmai hírnevet a pályánk elején a legkönnyebben sikeres pályázatokkal szerezhetünk.
 
Számít-e egy ilyen kreatív szakmában egy megnyert pályázat, vagy minden egyes megmérettetésen a 0-ról kell indulni?
 
Mivel van már némi tapasztalatom, nem kell a 0-ról indulni, de nem hiszem, hogy bárkit előnyben részesítenek egy korábbi sikere miatt. Inkább az fordul elő, hogy ha valaki korábban jól szerepelt egy pályázaton, akkor személyesen (telefonon, emailben) megkeresik, a figyelmébe ajánlanak más pályázatokat is. Ennek köszönhetően adtam be a moszkvai pályázatra is a munkámat, mert egyébként nem tudtam volna a pályázatról. A HelloWood Factory keresett meg azzal, hogy az ő segítségükkel (konzultáció, nyelvi segítségek, mivel a pályázat orosz nyelven folyt) induljak ezen a megmérettetésen.

Humidibox szobai párologtató

Milyen eszközökkel dolgozol a vázlatterveken, a látványterveken, a modellezésen?
 
A vázlatokon papíron dolgozom. Sokan már digitális rajztáblával dolgoznak, de nekem ez a módja sokkal jobban tetszik a tervezésnek, valahogy sokkal közelebb érzem magamhoz, illetve elméleti órákon így könnyebb tervezni. :)
Ritkán fordul elő, hogy a beszkennelt rajzokat számítógéppel még utómunkának vetem alá. Csak a végleges skicceket pofozom ki így, konzultációkra csak a papírokat viszem.
A végső  terveket ezután bemodellezem számítógépen, majd elkészítem a rendereket és néha animációkat is készítek.
A kézbe fogható modelleket mindig magam fotózom be, mert nagyon szeretek fényképezni. Ez az egyik kedvenc időtöltésem, ha csak tehetem, viszem mindenhová a gépemet. Designerként szerintem egyébként is fontos, hogy saját magunk is meg tudjunk csinálni egy jó tárgyfotót, arról nem is beszélve, hogy sokszor nekünk kell a képanyagot is összeszedni egy tervezéshez, illetve dokumentálni egy helyszínt. Természetesen ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy ez egy külön szakma. Sokszor ámulva nézem fotós ismerősöm tárgyfotóit.

Vacak kulcstartó és zacskófogó

Tudsz dolgozni az egyetem mellett? Tudsz értékesíthető termékeket tervezni vagy csak az iskolára koncentrálsz egyelőre?
 
Igen, volt pár  munkám, de állandó munkám (munkánk a céggel) még nincs. Ennek egyfelől örülök, mert így van időm az egyetemmel foglalkozni, másrészt azért jó lenne folyamatosan dolgozni is. Nyáron 2 és fél hónapot dolgoztam Cambridge-ben a már említett sráccal, Gáborral egy nagynevű processzorgyártó cégnél a kutatás fejlesztés részlegen. A munka, amit ott csináltunk, sajnos még jó pár évig titkos, de attól függetlenül, hogy nem büszkélkedhetünk el vele mindenkinek, nagyon örülök, hogy kint lehettünk. Amúgy jó munkát végezhettünk, ugyanis pár nappal ezelőtt megkerestek minket, hogy bíznak benne, idén nyáron is ki tudunk menni hozzájuk és folytatjuk a munkát.
Ez klasszikus design feladat volt: nem csak terveztünk, de szituációkat elemeztünk, felhasználási lehetőségeket kutattunk több hétig, és egy elképesztően bonyolult rendszert sikerült egyszerűen használhatóvá, felhasználóbaráttá tenni, leegyszerűsíteni. Saját irodát kaptunk és a legmodernebb technológiák kerültek bele a tervünkbe, ami csak a piacon létezik. Fantasztikus nagy tudású mérnökökkel dolgoztunk együtt, akik sosem azt nézték, miért nem lehet valamit megvalósítani, hanem azt, hogy hogyan lehetne? Ha mi kitaláltunk valamit, amihez még nem volt meg a technológia, eltelt két hét és ők kész voltak a válasszal.
Nagyon jó tapasztalatszerzés volt ez, nagyon élveztük.
A HandyGrip-pel és egy másik munkánkkal pedig végigjártuk a gyártáselőkészítés rögös útját. Úgy érzem, egy mérnökkel együttműködve bármikor képes lennék akár egyedül is végigvinni egy egész tervezést, de csapatban persze szívesebben dolgozom.

Wave napozóágy

Milyen egyéb sikerekről tudnál még beszámolni?
 
Diploma után tavaly megkaptam a Köztársasági ösztöndíjat.
 
Mesélj még egy kicsit magadról!
 
24 éves múltam. Imádok biciklizni. Télen- nyáron biciklivel járok az egyeteme. Az elmúlt 4 évben 10 alkalom sem volt, hogy kocsival mentem be. Ezzel egyrészt kondiban tartom magam, másrészt teljesen kizár a fejemből mindent, így mindig frissnek érzem magam szellemileg. Emellett télen snowboardozom, nyáron pedig, ha tehetem, vitorlázom a Balatonon. Szerencsésnek mondhatom magam, lassan 7 éve vagyok együtt barátnőmmel, akivel minden nap tudunk találkozni. A munka és tanulás mellett ez tölti ki a napjaim nagy részét. Ő a Corvinusra jár, így nincsenek szakmai vitáink :).
Egyébként pedig a tervezést is a hobbijaim közé sorolom, ezért talán mondhatom azt, hogy a munkám a hobbim. Sokkal inkább szórakozás a számomra, nagyon izgalmasnak tartom ezt a tevékenységet.

Plasztika (társtervező: Bálint Gábor)

Milyen területen dolgoznál szívesen az egyetem elvégzése után? Mik a közeli és a távlati terveid?
 
Remélem jövőre, amikor végleg lediplomázom, sikerül beindítanunk a céget. Persze ha nyerek, az Electroluxhoz is kimennék szívesen fél- egy érve, de mindenképpen szeretnék inkább saját céget, ahol saját projekteken dolgozhatunk. Jobban kézben tartható így egy projekt, sokkal jobban magának érezheti az ember.
Nekem ebben a szakmában az tetszik a legjobban, hogy rendkívül szerteágazó, az élet minden területéről érkezhetnek megrendelések, feladatok. Sosem lehet megunni, nem egy monoton tevékenység, mindig új kihívásokkal szembesülhetünk. Többek között terveztünk már holdjárót és kioszk termékcsaládot, de gyógyászati segédeszközt vagy ezeknél sokkal egyszerűbb dolgokat is, például egy csoki memorit is. A tudásunk pedig folyamatosan gyarapszik, folyamatosan új dolgokat tanulhatunk. És ha sikerül gyártásba adni egy tervet, ha sikerül jó eredményt elérni egy pályázaton, akkor az nagyon jó érzés. Úgy érzem, létrehoztam valamit, aminek van értelme, amit mások is elismernek és hasznosítani tudnak. Ez a sikerélmény pedig új lendületet ad, arra sarkall, hogy igyekezzek még jobb lenni, hogy bizonyítsam a rátermettségemet.

Csoki memori