A japán származású Maki Stevenson nevével és munkásságával már több fórumon is találkozhattunk. Chef Maki néven számos írott és online médiumban osztja tanácsait egészséges táplálkozás témakörben, és ismerteti meg a hazai hobbiszakácsokat más kultúrák alapanyagaival.  Ezen kívül vagyunk egy páran, akik a Makiék lakásán berendezett főzőiskolában, értő kezek segedelmével sajátítottuk el a különleges receptek elkészítésének tudományát.

Szerdán Újlipótvárosban jártam, hogy egy kellemes ebéd elköltése közben interjút készítsek Makival a Dekooder részére. Többször voltam már itt barátként és tanítványként is.  Téli gönceimtől megszabadulva követem a finom illatokat: hatalmas tér fogad, a kilenc hónapos Ezra hátul játszik a nappali részen,  Maki az utolsó simításokat végzi az ebédünkön a konyhapultnál. Fura szöttyöt  (szárított bonito pelyhet) szór a japán pizzának is nevezett lepényre, az okonomiyaki-ra , a kis darabok a hő hatására mozognak az ételen. Mintha még élnének, pedig ezeket a halakat már bedarálták … Az asztal megterítve, finom falatok mellett beszélgetünk arról, hogyan kerül valaki Amerikából Magyarországra, és alapít főzőiskolát Budapest szívében.

M: Bandival, a férjemmel az egyetemi éveink alatt ismerkedtünk meg Amerikában egy házibuliban. Fél éve jártunk, amikor Bandinak haza kellett jönnie Magyarországra. Egy darabig kétlaki életet éltünk, aztán ideköltöztem hozzá, 1999-ben pedig összeházasodtunk. Később ismét Amerikába költöztünk, ahol  a test és az étel kapcsolatával foglalkozó  New York-i Natural Gourmet Institute for Health and Culinary Arts-on szereztem diplomát,  2003-tól pedig olyan remek éttermekben dolgoztam, mint a Megu és a Craft.

P: Valaki mesélte, hogy a Meguban Eviannal főztétek a rizst, ez igaz?

M:  Igen, így volt. Igazság szerint, én nem rajongok az Evianért, de a víz tényleg nagyon fontos része a főzésnek.  Nem olyan rég az egyik legnevesebb amerikai szakácsiskola, a CIA (Culinary Institute of America) meghívott hat japán mesterszakácsot, hogy tartsanak bemutatót. Mindegyik otthonról hozott vizet a főzéshez. Magyarországon sajnos nagyon kemény a víz, hiába használok filteres víztisztítót, egész más íze lesz az ételnek, a teának, mint például Japánban, ahol sokkal lágyabb, finomabb a csapvíz.

P:  Aztán visszajöttetek Magyarországra.

M: Igen, Bandi cége Magyarországon ajánlott munkát neki, így jöttünk. Most már könnyebb volt a beilleszkedés: várt itthon a lakásunk, vártak a barátaink.

P: És egyszer csak bevillant, hogy most főzőiskolát kell nyitnom?

M: Nem volt ez ennyire evidens. Mindenfélével kísérleteztem. Amerikában jól működi k a házi szakács műfaja: egy képzett séf bevásárol és megfőz a megrendelő saját lakásán. Akár  hétköznapokon, akár valamilyen kivételes alkalommal. Próbálkoztam vele, de Budapesten erre nem volt kereslet. Majd étel házhozszállítással foglalkoztam. Azzal még csak-csak megbirkóztam, hogy egy hat négyzetméteres konyhában, egy nem egész 30 cm pultfelületen főztem legalább négyféle menüt egy nap  (candida diétást, cukorbeteg menüt, laktózmentest, vegán, stb.), de a házhozszállítás kifogott rajtam. Gondoltam, sportos és környezetkímélő megoldást választok, biciklivel viszem házhoz az ételt. Ez a koncepció a rózsadombi kuncsaftokon megbukott…

P: Ezután jött az iskola ötlete?

M: Az iskola megnyitása szinte véletlenül történt.  A barátaim sokszor kértek meg rá, hogy tanítsak meg egy-egy receptemet nekik. Az egész úgy indult 2007-ben, hogy néhány barát összejött egy közös hétvégi főzésre. Aztán egyre tágabb körben merült fel az igény az órákra, végül kibéreltük ezt az újlipótvárosi lakást a hatalmas konyhával.

P: De, ha jól emlékszem, itt a kezdetek óta már történt változás.

M: Igen, kibontottuk a falat a konyha és a nappali közt, és csináltattunk egy új, gázfőzővel felszerelt, kerekeken guruló rozsdamentes acél pultot, így több ember tud kényelmesen együtt főzni. A pultot szét lehet szerelni két részre, ha buli van nálunk, csak kigörgetem a fal mellé, az egyiken a hidegkonyha, a másikon az italok vannak. Nagyon praktikus.

P: Tényleg nagyon klassz.  Úgy tudom, most már van segítséged is.

M: Igen, amióta kisfiam, Ezra megszületett, vannak vendégoktatóim.  Így több tanfolyamot tudunk tartani. Lassan elgondolkodunk a bővülés lehetőségein…

P:  Nagyon izgalmasan hangzik! Egyébként -  mindig is kíváncsi voltam - honnan szerzed az ihletet a sok-sok új recepthez?

M: Először a tematikát szoktam meghatározni , most például farsangi receptek köré építjük fel a legközelebbi órát.  Gondolkodtam, milyen farsangi ételeink vannak, hát leginkább a fánk jutott eszembe, meg az ahhoz nagyon hasonló lángos. Akkor átgondoltam, hogy lehetne ezeket egészségesen, zsiradék nélkül elkészíteni, aztán improvizálok. Épp most sült ki a kísérleti csokis fánk…

P: Ez zseniálisan jó lett! Kíváncsi vagyok, hogy aki ennyire jól főz, hol szeret igazán enni…

M: Vannak kedvenc helyeim. New Yorkban például a Nyonya-t szeretem nagyon. Ha pedig igazi japánra vágyom, szívesen látogatok el  Bécsbe, az operától néhány perc  sétára eső Tenmaya étterembe.

P: Még a végére árulj el egy titkot: ha kísérleteznék a japán konyhával, hol találok hozzávalókat?

M: Majdnem mindent helyi üzletekből szerzek be, főleg a Lehel piacról, vagy a Nagy Csarnokból és a város számos bio boltjából. Az órákon kizárólag olyan alapanyagokat használunk, amelyek itthon beszerezhetőek, így a receptek bármikor elkészíthetőek a tanulók saját otthonában is. A  „magánkonyhám” részére viszont Bécsben, egy Naschmarkt melletti kis boltból szerzem be a japán különlegességeket.

P: Köszönöm a tippet! És köszönöm az ebédet meg a vidám beszélgetést. Nagyon sok sikert kívánok, és sok boldogságot a további babázáshoz!

Maki főzőiskolájáról, az órarendről bővebben a www. makifood.com weboldalon szerezhetsz információt.

A Makifood blogján pedig rengeteg hasznos ötletet kapsz, hogyan főzzél egyszerűen egészségesen finomat.