Az állandó túrázás és a friss hegyi levegő meghozta Dekoody étvágyát, így a bajor kalandok sem telhettek el kulináris élvezetek hajszolása nélkül. Miután az alpesi gyógynövénypárlattal már belekóstolt a helyi ízekbe, alig várta, hogy a délnémet konyha remekeit is tesztelhesse.  (Szerkesztő: Zboróvári Kriszti)

Dekoody örömmel fogadta el egy távolbaszakadt honfitársunk invitálását kedvenc fogadójába, ahol láss csodát, egy kedves magyar pincér teljesít szolgálatot a placcon. A helyi magán sörfőzdék söreivel csábító Waldhauser Bräu étlapján osztrák és bajor gasztronómiai specialitások közül választhatunk. Dekoody hidegtálat rendelt, melyen helyben készült sonkák és szalámik mellett a camembert jellegű Bergkäse név alatt futó hegyi sajtból fűszerekkel megspékelve készült Obetzer sajtkrém, valamint apróra darált tepertővel dúsított zsír is segített abban, hogy a végeláthatatlan fajtájú búzasör jobban csússzon.  Desszertként természetesen egy kellemes adag almaszósszal tálalt császármorzsa koronázta Dekoody vacsoráját.

A nemzeti park információs irodájában összegyűjtött temérdek katalógusból Dekoody újabb és újabb úticélokat talált magának, így jutott el a vörös szarvasok téli etetőjébe is. A nemzeti park erdészei a téli hónapokban a völgyben vadedetőt alakítanak ki, ahol mindennap délután kettőkor szolgálják fel az abrakot a vadaknak. Ezt az akciót természetesen csodás vadlesből meg is lehet tekinteni. Ugyanakkor a vadlesen kiállított bivalyerős látcső segítségével pásztázhatjuk centiről centire a felettünk magasodó hegyláncon futkosó zergéket, és ha szerencsénk van, az itt élő öt sas-párt is megfigyelhetjük. A kukkolásban készséges erdészek vannak a segítségünkre.

Mivel Dekoody a hó szerelmese, egyértelmű volt, hogy ha az Alpokban jár, síelni is el kell néznie. A völgyben, ahol lakott sajnos nem sok hó maradt meg, de szerencsére a környék számos síközpontot foglal magában. Dekoody a high-tech éra szülötte, nem csoda, hogy ezt a feladatot is egy kütyüvel oldotta meg.Telepítette okostelefonjára az iski alkalmazást, amelynek segítségével naprakész információkat szerzett a a hóhelyzetről. Kiválasztott egy szimpatikus pályarendszert, és a beépített navigációval hipp-hopp már ott is termett a felvonók aljában. A szomszédos Ausztriába ruccant át, meglátogatta Lofer és Waidring friss hóval borított lankáit, majd a hüttében némi forraltbor elfogyasztása után lécre pattant, hogy Alberto Tomba nyomdokaiban mutassa be a népeknek sítudományát. Másik alkalommal a Heisse Oma (Forró Nagymama) névre keresztelt shotot próbálta ki, amely tejszínhabbal koronázott forró Baileyst takar, és igen melegen tartja a sportolókat.  

A lakhelyéhez közeli sícentrumban nem volt elég jó minőségű hó, ide végül csak gyalogosan látogatott el, miután a Jennerbahn nevű felvonóval felcipeltete magát. Az 1874 méter magasan lévő Jenner csúcsot hódította meg, ahonnan csodás kilátás nyílt a Königsee környékére, nem beszélve a spirituális ihletettségű élményről, amely a tibeti imazászlókból a szél szárnyán szálló áldás formájában érte Dekoodyt.

Utolsó, egyben legnagyobb kihívást jelentő csúcstámadását Dekoody a Watzmannhaus megmászásával igyekezett teljesíteni. A Watzmann Németország harmadik legmagasabb csúcsa, jó néhány igen veszélyes hegymászó útvonallal, ahol többen lelték már halálukat. A hegy egyik közkedvelt sétaútja az 1930 méter magasan fekvő Watzmannhaus, ami azonban tél lévén az utolsó szakaszon hegymászó felszerelés nélkül már nem volt látogatható, így Dekoody belátva, hogy a hegy győzedelmeskedett felette, jobbnak látta visszafordulni, megadva a tiszteletet a hegy szellemének. A végtelen nyugalmat árasztó csend, az égboltra EKG szerű vonalat rajzoló hegygerincek látványa azonban többszörösen kárpótolta őt. Egyúttal megfogadta, hogy amint lehetősége lesz, a nyári hónapokban újra megpróbálkozik felmászni a Watzmannhaushoz.