- 2012.11.12. 15:30
Mi jut eszedbe ha azt hallod, OPERA? Ha jársz operába, akkor gondolom a legutóbbi előadás, ha nem akkor az az ember, aki akkor is énekel, ha leszúrták, és ezt korhű jelmezben és egy giccses épületben teszi.
Ha ezt gondolod, nem jól gondolod. Most egy furcsa cikket fogtok látni. Egy kedves kollégám, Széles Gábor, interjút készített nemrégiben Feyér Zita énekessel, akit legközelebb 2012. december 1-jén, az AIDS-gálán láthattok. Ezt az interjút közlöm le, azzal a szándékkal, hogy lássátok, gyönyörű a sokféleség.
Hogy ne maradjatok dizájn nélkül, belecsempészek egy kis dizájnt, ugyanis már nem csak régi, oszlopos épületekben gondolkodnak azok, akik otthont terveznek a társulatnak. Nézzétek csak! (Szerző: Nagyflanc von Vérbirka)
Hogy ne maradjatok dizájn nélkül, belecsempészek egy kis dizájnt, ugyanis már nem csak régi, oszlopos épületekben gondolkodnak azok, akik otthont terveznek a társulatnak. Nézzétek csak! (Szerző: Nagyflanc von Vérbirka)
Az interjú:
Mesélnél arról, hogyan kezdődött a te esetedben az éneklés?
Édesapám hegedült, édesanyám meg sokat énekelt nekem, és nagyon sok zenész, művészismerősünk volt. Temesváron születtem, ott jártam operába, és hazafelé már az úton kornyikáltam az ott hallott dalokat. Aztán 4 évesen elkezdtem balettozni és zongorázni. Emellett az operaénekesek körül forgolódtam folyton, akik tippeket adtak az énekléshez.
Úgyhogy szinte azóta énekelek, mióta megszülettem.
Mondanál példákat, kik vettek körül az operaénekesek közül?
Temesvári operaénekesek, nem hinném, hogy itt Magyarországon ismerik őket: Vogel László, Kontrás Ágnes, Rodica Miloia, Elena Gaja.
A balettra visszatérve, az hogy jött az életedbe? Úgy, hogy szülök mondták, kislányom, mit szólnál ahhoz, ha eljárnál balettra, mert az jó testet nevel, fegyelmet tanít, alakot formál, vagy magad akartad, vagy valami egész más története van?
Temesváron szokás volt, hogy a szülők a gyereket valamire beíratták, hogy valamilyen művészetet tanuljon, a hangszer és valamilyen mozgáskultúra a minimum volt, de én nagyon szerettem, sőt én is akartam...
Ezt a videót én választottam, hogy látszódjék, mennyire nem számít a stílus, ha valaki "valódi zenét" csinál. No meg van a képek között cigánykaravánt mutató, azt pedig imádom:-) (Nagyflanc von Vérbirka)
Szóval mondhatni jó szülők tehetséges és szófogadó gyereke voltál. Amolyan ideális "mintagyerek", ugye?
Soha nem voltam mintagyerek! Édesapám evangélikus lelkész és, mint ezt jó lelkész gyermek szokta, folyamatosan lázadtam minden ellen! De ezt szerettem csinálni. Mindent szerettem, aminek a színpadhoz köze volt. Én igazából a színpadon tudok csak önmagam lenni.
Egyházi ünnepeken, miséken vagy istentiszteleteken szoktál kórusban énekelni?
Kórusban nem, de szólóban igen. A mai napig is, néha. A kórusokat soha nem szerettem.
Miért?
Jobban szeretek szólóban énekelni.
Az ének iránti szerelem tehát már gyerekkorból eredeztethető?
Igen, de sokat sumákoltam. A zeneelmélet és szolfézs részt mindig próbáltam énekléssel kompenzálni, azt nem szerettem annyira.
Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásod során?
Mindenre. Nekem minden fellépés ugyanolyan. Mindegy, hogy egy, vagy éppen tízezer embernek énekelek. Mindegy, hogy épp Mari néninek énekelek a kisboltból, vagy egy királynak. Nem büszkeségből énekelek, hanem azért, hogy ezzel örömet szerezzek
Éppen ezért nem mondhatom, hogy büszke vagyok magamra
Talán arra, hogy nagyon sok akadály volt és van ebben a szakmában, és mindezek ellenére soha nem hagyom abba!
Hol és mikor lesznek legközelebb koncertjeid?
2012. december 1-jén az AIDS-gálán, és december 15-én a Budapest Knight's Pubban.
Az épület:
Location: Busan, South Korea
Type: Performing & Visual Arts Center
Structure: Concrete, Steel
Year: 2011
Team: Michael Young, Kutan Ayata (Principals), Thomas Heltzel, Luis Felipe Paris, Jonathan Alexander,
Chrysokona Mavrou, Laura Carter.