A DaalaRna 10 éves múltjáról és tulajdonosáról, Benes Anitáról tudhattok meg érdekes részleteket interjúnkból rengeteg csodálatos kép kíséretében. (Szerző: hna)

Hogyan lettél divattervező?

Körülbelül tizenhat éve foglalkozom ruhákkal. Művészeti középiskolába jártam, majd az Iparművészeti Egyetemen (MOME) folytattam a tanulást. Amikor én jártam oda, akkor az első év még egy alapképző év volt, ahol mindenbe egy kicsit belekóstoltunk. A második évtől a fő irányom a textil szak lett. Abban az időben két szakot választhatott minden hallgató. Nekem a textil, tehát az alapanyag-tervezés volt a főszakom, a ruha szak pedig a kiegészítő. Akkor még nem annyira vonzott a ruhatervezés, ennek ellenére rendszeresen elindultam különböző iskolai pályázatokon, versenyeken, ahol rendre jó eredményeket értem el. Aztán nyertem egy ösztöndíjat Párizsba.

Mi történt Párizsban? Változtatott valamin a kint léted?

A legérdekesebb a történetben, hogy először a férjem (akkor még csak barátom) nyert először ösztöndíjat Párizsba. Tehát még az ösztöndíj megpályázása sem azért történt, mert én annyira elhivatott voltam a divat iránt, hanem azért, mert annyira szerelmes voltam. A külföldi tanulmányaim és Párizs sorsfordító élménynek bizonyultak. Megváltoztatták a szemléletemet. Továbbra is nagyon tetszett az alapanyag-tervezés, de egyre jobban vonzott a divat és a divattervezés.  Az ösztöndíj lejárta után visszajöttem, befejeztem az iskolát itthon, de szakot cseréltem. Felvettem főszaknak a ruhatervezést, mert rájöttem, hogy mindig is vonzottak a színek, a formák három dimenzióban és minden, ami ezzel kapcsolatos. Az iskolaéveim alatt még nem dőlt el, hogy az a tárgy, amit én tervezek, az ruha lesz. Akkor még lehetett volna bármi, de végül döntöttem.

Nem bántad meg, hogy végül a ruhák mellett döntöttél?

Nem bántam meg. A színek és a szép anyagok továbbra is ugyanúgy vonzanak, de szeretem, ha a munkadarab, ami kikerül a kezeim közül, nemcsak egy színes sziluett. A ruhában mindig a formákat, tehát a három dimenziót keresem. Óriási megoldandó feladat, hogy egy kétdimenziós alapanyagból hogyan lehet háromdimenziós öltözetet készíteni úgy, hogy az még jól is álljon valakinek. A szakmának ezt a fajta kihívását szeretem legjobban mind a mai napig.

Hogy csinálod, hogy olyan hihetetlenül simák a ruháid, sehol egy ránc rajtuk?

Volt már olyan vendégem, aki azt mondta egy egyszerű fazonú, alakot követő ruha próbáján: „De hát ez egy tök egyszerű ruha! Egy sima ruha. Mi történt ezen? Miért kerül ez ennyibe?” Elmagyaráztam neki, hogy szerintem azt a legnehezebb elérni, hogy egy egyszerű ruha legyen szép. A legprofibb varrónő is a legtöbbet egy „sima ruhán” dolgozik. Nagyon nagy kihívás a legegyszerűbbet szakmailag tökéletesen elkészíteni. Ha valamin sok minden van, nagyon sok díszítés, csillogó kristály, tehát ha látszik, hogy nagyon komoly kézimunka-mennyiség van benne, akkor az emberek elhiszik, hogy annak a ruhának értéke van. Viszont egy visszafogott, minimál vonalvezetésű darabon általában sokkal többet dolgoznak a kollégáim, mert az a ruha egyszerűségében kell, hogy tökéletes legyen, tökéletesen álljon.

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

A munkámban két dolgot szeretek leginkább. Az egyik a kísérletezgetés, tehát a munka technológiai része, a másik pedig az emberekkel való foglalkozás. Közvetlenül találkozom a vásárlóimmal, és minden egyes új megrendelés egy új élmény, és nagyon sokszor egy új barátság is lesz belőle. Érdekes emberekkel és különleges igényekkel találkozom.

Milyen ruhákat szeretsz tervezni leginkább?

A kedvenc területem továbbra is az alkalmi és az esküvői ruha. Esküvői ruhákat azért szeretek tervezni, mert van idő az elkészítésükre. Egy esküvőre alaposan felkészülnek az emberek, így nekem is van rá lehetőségem, hogy végiggondoljam a folyamatot, a megrendelővel együtt gondolkozzam a tervezés és a próbák során. Maga a ruha elkészítésének a folyamata legalább akkora élmény, mint az, hogy a végén kap egy jó ruhát a megrendelő, és elégedetten távozik.

Melyik a kedvenc anyagod?

A kedvenc anyagom mindig változik, de állandó kedvencem a hernyóselyem. Imádok mindent, ami selyemből készül. Ebben a szezonban a hernyóselyem-tüll az, amibe beleszerettem, iszonyú lágy, finom, puha anyag. Egy hátránya van. Akkor lesz szép a ruha, ami belőle készül, hogyha minimum húsz métert teszünk bele. Az egyik kedvenc ruhámban negyvenöt méter hernyóselyem-tüll van, és ez nem egy hatalmas barokk ruha, hanem egy abszolút lágy, finom vonalvezetésű ruha.

Melyik a kedvenc színed?

Nincs kedvenc színem, általában az adott szezonra jellemzően vannak színek, amelyeket kedvelek. Idén a korall, a pink, a vörös nagyon meghatározó volt a kollekcióban, emellett nagyon közel állnak hozzám a nude színek és a bézses árnyalatok is.

Ki volt az eddigi leghíresebb ember, akinek dolgoztál?

Rengeteg híres ember megfordult már nálunk. Én terveztem például Csisztu Zsuzsa  és Lilu menyasszonyi ruháját, Gönczi Gábor és Tatár Csilla esküvői öltözeteit, valamint Daalarna ruhákban esküdött egymásnak örök hűséget Schobert Norbert és Rubint Réka, illetve Hajdú Péter és Sarka Kata is.

Ki volt eddig a legfiatalabb ügyfeled?

A legkisebb vendégem egy négyhetes kisbaba volt, akinek keresztelőruhát készítettünk, természetesen a legfinomabb csipkéből. A második legkisebb vendégem pedig egy hathetes kislány volt, aki egy esküvőn vett részt. Neki egy bébi-koszorúslányruhát varrtunk. Ezek nagyon kedves emlékek.

Ki volt a legidősebb megrendelőd?

Volt egy nagyon kedves vendégem, egy nagyon idős hölgy, nyolcvanöt év körüli, aki kosztümöt rendelt tőlem. Különös gondossággal válogatott az alapanyagok közül, és végül egy nagyon-nagyon szép gyapjúszövet mellett döntött, majd ezt mondta:  „Édeském, ezt úgy csinálja meg nekem, hogy ez még huszonöt év múlva is kosztüm legyen!” Ez a pillanat megmaradt bennem, mert hihetetlen és követendő, hogy egy ember egész életében ennyire igényes tud maradni. Emiatt viszont természetesen nemcsak azt kell szem előtt tartanom, hogy a ruháim a legutolsó divat szerint készüljenek, hanem azt is, hogy időtállóak legyenek.

Itthon egyébként tudják, hogy mi a legutolsó trend?

Általában nem mindig, de én ennek ellenére igyekszem a legutolsó trend szerint tervezni a ruháimat. Ez egy küldetés részemről. Amit a trendből elsőként átveszek, azok mindig a színek és az alapanyagok, és csak ezután kezdek kísérletezni a formákkal, fazonokkal. Az esküvői ruhák tervezésében az elmúlt tíz évben már bebizonyosodott, hogy szeretik a különlegesebb ötleteimet, ezért szerencsére megengedhetem magamnak, hogy az aktuális trendből mindig csak azt vegyem át, ami az én személyiségemre, és a stílusomra jellemző lehet.

Ez alatt elsősorban a nőiességet érted?

Én nem tudok meghasonulni, és nem tudok olyan ruhát tervezni, ami számomra nem nőies, és amitől az én szememben egy nő nem szebb és nem csinosabb. Hiába divat egy térdig érő szőrös csizma, ha attól rövidebb lesz a láb, és kövérebbnek fog kinézni valaki, inkább nem is javaslom, a kollekciómban sem kap szerepet, még akkor sem, hogyha egyébként nagyon tetszik. Mindig figyelembe kell vennem azt, hogy kinek tervezek, hova, milyen alkalomra, és mit akar a ruha viselője üzenni, kifejezni az öltözködésével.

Mennyire szabod személyre a ruhákat?

Nagyon sok tervező kolléganőm használja azt a szlogent, hogy „a személyiségre szabott ruha”. Én ebben a személyiségben nem annyira hiszek, mert az emberek a személyiségüket nagyon sokszor változtatják aszerint, hogy éppen hova mennek, és annak a társaságnak mit szeretnének üzenni, a mi esetünkben például az új ruhájukkal. Ugyanezen okból szintén nem hiszek az évszakok szerint csoportosított, személyiségtípusokhoz kötött színcsoportokban sem. Sokkal inkább tartom követendőnek az aktuális divatot, továbbá nagyon hiszek abban, hogy vannak időtálló klasszikus dolgok és értékek, vannak olyan szabásvonalak és formák, amelyek mindig segítenek a jó megjelenésben, és vannak olyan színek, amelyek soha nem mennek ki a divatból. Bizonyos színeket akkor alkalmazunk, ha valaki szolidabb, visszafogottabb, rejtőzködő megjelenést szeretne. Ha meg valaki azt szeretné, hogy holnap róla írjon az összes bulvárújság, akkor meg annak megyünk elébe. Ugyanannak az embernek is terveztem már teljesen más színű, stílusú ruhát, mert éppen más volt a célja, akár ugyanazon a partin is, egy évvel később. Ezek tehát azok a szempontok, amik inkább befolyásolják a munkámat.

Eddig mindenkit sikerült lebeszélni előnytelen öltözetekről?

Nem. Mindig elmegyek a végsőkig, de amikor azt érzem, hogy ez egy szélmalomharc, akkor egész egyszerűen átváltozom egy megrendelő kívánságát maximálisan teljesítő, tökéletes „céggé”. Szerencsére nagyon ritka az ilyen eset. Általában az emberek elfogadják a véleményemet. Ebben segít az idő is. Minél több szakmai év van a hátad mögött, annál inkább elfogadják a véleményedet.

Mennyire fontos a család szerepe az életedben és a munkádban?

Amikor 10 évvel ezelőtt létrehoztam a Daalarnát, már volt két gyermekem. Pont ebből, illetve az esküvői műfajból adódóan is sokkal személyesebbé szerettem volna tenni mind a cég arculatát, mind pedig a saját magamról alkotott képet. Meg akartam mutatni, hogy nemcsak a karrierista, világon átgázoló és önmegvalósító nők tudnak érvényesülni, hanem a karrier mellé befér a család, a gyermekek is. Én a nőkkel is akkor találkozom, amikor életüknek ahhoz a pillanatához érnek, amikor családot alapítanak, esetleg utána gyermeket is vállalnak. Az első katalógusban szerepeltek a gyermekeim is, amit nagyon jól fogadtak a vendégeim – biztatásnak vettem, hogy ez a jó irány! A magánélet és a munka összeegyeztetése nem könnyű feladat, de mindig arra törekedtem – és ez most így van –, hogy egyiket se kelljen a másik miatt háttérbe szorítanom, vagy ha nagy ritkán ez mégis megtörténik, utána tudjam kompenzálni. Ezt csak úgy tudom megoldani, hogy a családom, a gyerekeim részesei a munkámnak bizonyos szinten. Amikor például kialakítottam az irodát és a szalont, azt úgy rendeztem be, hogy legyen egy szoba, ahova a gyerekek jöhetnek iskola után. Ha különórájuk van, azt ide szervezem, innen viszem őket edzésre, és ide jövünk vissza. A férjem irodája is kétutcányira van az enyémtől, amit szintén tudatosan alakítottunk így, ezáltal sikerült egy mindenki számára ideális napi rutint megalkotni.

Minek köszönhető, hogy ilyen sikeres tudsz lenni egy ilyen kis országban, ilyen sok versenytárs mellett?

2002-ben a Daalarnát azzal a céllal alapítottam, hogy egyedi és különleges menyasszonyi ruhákat készítsek azoknak, akik nem szerettek volna egy hagyományos szalonban kapható ruhát kölcsönözni. Akkoriban merült fel egyre inkább az igény a méretre készített, egyéni elképzelések szerint megalkotott modern, sőt, akár formabontó menyasszonyi ruhákra. Azóta is az a legfontosabb számomra, hogy olyan ruhákat tervezzek, alkossak meg a menyasszonyoknak, amelyek az ő stílusukat, vágyaikat tükrözik. Minden egyes vendég, aki nálunk készítteti ruháját, a saját elképzelései szerint választhatja ki a fazont, az alapanyagot, a díszítéseket. A legtöbb szalonnál a vendég a mintakollekcióból tud csak választani, ez a legfőbb különbség egy hagyományos szalon és a Daalarna között. Főleg azok a hölgyek keresnek fel bennünket, akik szeretnének igazán nőként férjhez menni. Nem akarnak jelmezbe öltözni, nem akarnak nehéz, műanyag-habcsók költeményekben örök hűséget esküdni. Kedvenc márkáik, kialakult értékeik vannak, mernek trendik lenni. Szeretnek jól kinézni a hétköznapokon is, gondot fordítanak megjelenésükre, stílusukra, fontos számukra, hogy mindig egyéniségek maradjanak.

Csak itthonra dolgozol vagy külföldre is?

Jelenleg a hazai menyasszonyokra összpontosítunk, az ő igényeiket szeretnénk kielégíteni, elképzeléseiket megvalósítani. Több mint 10 éve foglalkozom esküvői ruhákkal, ez idő alatt sikerült megismernem a magyar piac jellegzetességeit, és azt, hogy mik azok a fazonok, stílusok, amelyeket az itthoni menyasszonyok leginkább kedvelnek.

Mi a jövőképed, mik a terveid a közeli és távoli jövőre?

Mindig az adott szezonra, a jelenlegi menyasszonyokra koncentrálunk a leginkább. Természetesen tervezem már már a jövő évi kollekciót és az megjelenési lehetőségeken is gondolkozom. Szeretnék az ősszel több alapanyag-kiállításra is ellátogatni, mivel az új kollekciók tervezésénél az alapanyag az, ami leginkább inspirál.

Mikor lesz legközelebb bemutatód, megjelenésed?

Március elején a VAM Design Centerben rendeztük meg a Daalarna 2012 tavaszi/nyári bemutatóját. Idén vagyunk 10 évesek, így nagyszabású bemutatóval készültünk. Ez évben először nemcsak üzleti partnereink, korábbi vendégeink, illetve a meghívott hírességek számára volt látható a bemutató, hanem a leglelkesebb rajongóink is megívót nyerhettek Facebook-oldalunkon keresztül. Jelenleg nem tervezzük újabb bemutató szerevezését, hiszen itt az esküvői szezon, most leginkább saját vendégeinkre koncentrálunk. Természetesen nem kizárt, hogy egy kisebb rendezvény, est vagy parti keretében mutatjuk majd be a ruháinkat, ugyanis folyamatosan kapunk felkéréseket különféle eseményekre.

A daalaRna honlapját itt találhatjátok, Facebook táborukhoz itt tudtok csatlakozni.