Az 1889-es világkilállítás óta Franciaország jelképei között tartjuk számon, Párizsban pedig lehetetlen elmenni mellette, hiszen kiemelkedik 320 méteres magasságával minden épület közül. Az Eiffel-torony igazi eleganciát képvisel, méltán mondhatjuk tehát ő Párizs legszebb asszonya, az Iron Lady. Szerző: Mandaline

Párizs nem egyszerű város, csodaszép és őrület egyszerre. A több szinten mozgó forgalom, embertelen szűk utcák és sávok, igazán futóbolond autósok és gyalogosok városa. Parkolni persze csaknem lehetetlen, ezért jó messze a céltól (a torony mi lenne más) majdnem a külvárosban tettük le az autót. Aztán metróval, vagy inkább nevezzük gyorsvasútnak vagy földalatti-földfelettinek, átvágtattunk a városon. Párizs brutális mennyiségű ilyen metró félével rendelkezik, doktori jár, ha valaki mindet kiismeri.

Szóval csak próbáltunk eljutni ából bébe, közben megfigyelni a város életét. A metróba be és ki drámai fémkapukon lehet közlekedni, ami elsőre elég sokkoló, mivel a párizsiak úgy használják őket, mintha ott sem lennének, futnak át rajta, míg az egyszeri turista biztos csapdába esik. Azért túléltük és robogtunk a város alatt-felett a 6-os vonalon és közben időről-időre fel-fel bukkant a torony csúcsa.

Aztán Bir-Hakeim állomástól szép hosszú sorban gyalogolt a nép a torony alatti térre. Tudtam én, hogy hatalmas épület, de komolyan mondom ezt csak átélni lehet, fotók sem adják vissza, irgalmatlan nagy a torony, egy-egy lába is brutális. Nekem van egy hangyányi tériszonyom, szóval nem is kis para az ilyesmi, de hőscincérként másztam fel, Dekoodyval a kezemben a fémlépcsőkön, mert ha már idáig eljöttem, ez bizony élet-halál de akkor is (liftből csak egy működött épp, és kb. 6 órát kellett volna rá várni).

360 fokos képen itt megnézhető a torony alulról,

itt pedig egy téli verzió a toronyban zajló életről.

Felfelé nehéz mászni, de az legalább lefoglalja az embert, hogy nem kap levegőt, a videó kamera és a fényképező ólom nehezékké válnak a harmadik kanyar után. A kilátás persze kárpótol odafenn, mert hát azért mégiscsak Párizs van a lábunk alatt, persze azért 50-100 méteres magasságból kívánjuk, hogy újra rajta is álljunk azokon a tereken, amit most fotózunk lelkesen. 

A torony szerkezete csodaszép, ipari design a javából. Kicsit kaotikus is, merre az arra, mert ferde pályás felvonók, liftek, lépcsők és közben teraszok alkotják. 

A gépészet külön misét is megérne, de minket Dekoodyval inkább a látvány nyűgözött le. 

A panoráma persze ijesztő is, de azért nehezen lehet leesni, rácsok és kerítések védenek.

A torony számokban

• 320 méter (1050 láb) magas, körülbelül ugyanolyan magas, mint egy 81 emeletes épület
• 2500000 szegecs
• 300 acélmunkás, illetve 2 év kellett (1887-1889) a kivitelezésre
• Magassága változik akár 15 centimétert is, a hőmérséklettől függően
• 15.000 darab vasból áll (kivéve szegecsek)
• 40 tonna festék kellett hozzá
• 1652 lépés vezet a csúcsra