A múlt héten indult, Schüller Ferenc építésszel készített 3 részes interjú mai részében a tervező egy újabb érdekes és újító homlokzat megoldásáról, a környezettudatossághoz fűződő viszonyáról, továbbá belsőépítészeti munkáiról olvashattok.

Aletta: Van egy másik kedvenc épületem is, ami mellett gyakran elautózok. Annak idején azt mondtam róla neked, hogy az épület számomra úgy néz ki, mint egy feminim férfi, amit te viccesen le is reagáltál akkor. Mondanál erről az épületről is pár szót?

Ferenc: Szintén egyedi homlokzati megoldásra tett kísérletünk volt a Máriássy Ház melletti új irodaépület homlokzata, amit magunk közt csak Spagetti Háznak neveztünk. Minden homlokzati üvegfalrendszer azzal kezdődik, hogy vannak a függőleges teherhordó bordák. Nos, mi ezt vettük ki, és találtunk ki egy teljesen egyedi üvegfal konstrukciót. Persze a gravitáció ellenszerét mi sem találtuk fel, de a függőleges teherviselést a homlokzati síktól hátrahúztuk, és a szokásos 1,0 méter körüli rasztert közel háromszorosára növeltük. Így volt elérhető, hogy a jellemzően vízszintesen futó homlokzati bordákat nem töri meg méterenként a függönyfal bordarendszere. Továbbá találtunk egy olyan kivitelező céget, mint a Vetlanda Kft., akik hajlandóak voltak ezzel foglalkozni és megépíteni prototípusként a véglegest.

Aletta: Ennél az épületnél nehéz lett volna az energiafelhasználást a vastag hőszigeteléssel csökkenteni. Hogyan lehet mégis környezettudatos egy ilyen épület?

Ferenc: Ami a környezettudatosságból engem ma leginkább érdekel, az az energiafelhasználás minimalizálása. A német passzívház rendszerhez képest nekem szimpatikusabb a svájci minenergie rendszer, mert ez nem zárja be az épületet hermetikusan. Minimális energiafelhasználást szerintem kétféleképp lehet megvalósítani. Az egyik lehetőség a rendszer energiafelvételét a minimálisra csökkenteni, ezt főleg a fűtés-hűtés terén képzelik el, sokszor extrém vastag hőszigeteléssel. Nem ritka a 40-60 cm vastag sztirolhab ezeken az épületeken. Persze világításhoz, sütés-főzéshez, mosáshoz akkor is szükségünk van kívülről behozott energiára. Engem ez az extrém vastag polisztirolhab nem igazán érdekel. Inkább a másik megoldás lehetőségeit keresem, és ez a környezet, főleg a napsugárzás által biztosított energiahasznosítás. Abból is inkább az elektromos energia, mint a melegvíz-előállítás. Ezek pedig a photovoltaikus panelek, amelyekből már vannak épületszerkezetbe integrált változatok is. Persze ma még horror az áruk, de van már építési engedéllyel rendelkező tervünk, ahol a tetősíkban már ilyen áramtermelő panelek vannak elhelyezve. Merthogy ehhez is külön engedély kell a sok más adminisztratív akadályon túl, de próbáljuk már ki ezt is!

Aletta: Mi annak idején a fekete porcelánház miatt ismerkedtünk meg. Ez az épület azonban nemcsak a burkolata miatt érdekes, hanem kertje, belsőépítészete is különleges.

Ferenc: Ebbe a házba tényleg nagy energiát fektettünk. Nemcsak a tervezésbe, mely közel egy évig tartott, hanem a kivitelezés folyamatos ellenőrzésébe is. Nagyon kevés olyan megoldás van ezen az épületen, ami szokványos volt. A statikától kezdve a gépészeten át a belsőépítészetig. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a kívülről monolitikus fekete tömb belülről barátságos legyen. Habár az utcáról nem látszik, de van benne például egy két szint magas páció, alul szökőkúttal és egzotikus növényekkel. A panoráma pedig a zárt kubus ellenére belülről az épületnek szinte minden pontjáról élvezhető. Ez az épület a saját korában világszám volt, de még ma is kitűnik a környezetéből. Az egész történet egy kicsit a kedvenc filmemet, az Andrej Ljubjovot juttatja eszembe, a templomépítő mesterekkel az orosz középkorból.

Aletta: A porcelánház, ha kívülről nem is tűnik annak, de igazából egy lakóház. Milyen más funkciójú épületeket szerettek tervezni?

Ferenc: Az igazán nagy kedvenceink a tematikus bemutatótermek. Bármilyen furcsán hangzik, de az első Wolford üzletet is mi terveztük Pesten. Persze ez inkább csak azért volt kihívás, hogy az ilyen intim női termékkel tudunk-e mit kezdeni.

Az igazi kihívás azonban a beLight Lánchíd utcai bemutatóterme volt, ami aztán később bővítésre is került. A világítás számomra legalább annyira szerelemgyerek, mint az ékszerkészítés. Egyrészt a bemutatásra került DeltaLight termékek prémium minőséget képviselnek, másrészt maguk a megrendelők is magas igényeket támasztottak. Szerencsére erre már nem volt franchise kötöttség, mint akár a Wolfordra vagy korábban az Esprit-re. Lényegében azt csináltunk, amit akartunk a költségkereteken belül. A már korábban említett alu hullámlemez igen jól jött, mert a profil nélküli üvegportál és a pincei üvegtető akkor még árban húzós volt. Egyedül az épületszerkezeti javaslataim nem kerültek kialakításra, ezt a második ütemben már nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

A beLight két üteme közt valósult meg ugyanennek az épületnek a másik oldalán a PointZero bemutatóterem, mely egyrészt a Vitrának és a Magisnek, másrészt neves olasz burkolóanyagoknak volt a bemutatóterme. A két üzlet nagyon jól kiegészítette egymást. Voltak, akik a PointZero vécéjéből egyenest a beLight bemutatótermébe szerettek volna átjutni. Egyébként ez a vécé másról is nevezetessé vált. Míg a beLight eredetileg csak a földszinten helyezkedett el, és később került kibővítésre a pince irányába, addig a PointZero mindjárt több szintes volt, és meg sem állt a pincéig. Ez a része a Duna-partnak erősen árvízveszélyes. Miután az eredeti pinceablakokat egészen a pincei padlósíkig lehúztuk, a teret jelentősen tágítva ezzel, a vízre is gondolnunk kellett. Az ablakok előtt ezért kármentő csatornát alakítottunk ki. Ennek ellenére az egyik árvíz betört, aminek a tapasztalatait aztán a beLight pincei bővítésénél figyelembe is vettünk. Sajnos a PointZero áldozatául esett az anyacég racionalizálási törekvéseinek, és áthelyezésre került a Decor Floor Lívia utcai új székházába.

Ez egy pár éves épület volt, Kövi János tervezte. Nekünk főleg a belső átalakítás jutott feladatul. Az épület egy időben autóstuning-újságok kiadójának központjaként szolgált, így az utca felől négy garázs is ki volt alakítva. Először is ezeket alakítottuk át egyetlen, hatalmas bemutatóteremmé. A bemutatóterem mögött pedig egy könyvtárat alakítottunk ki a különböző burkolatok tematikus bemutatásával, az itt kapható anyagok mintadarabjait színek szerint csoportosítva. Ez már régi álmom volt, nagyban segítve a belsőépítészek, lakberendezők munkáját. Az épület fölső tereiben a projektekkel foglakozó kollégák munkahelyei vannak, ezeket a cég által forgalmazott Vitra munkaállomásokkal rendeztük be. Magához az épülethez azonban már nem nyúltunk hozzá. Sokkal inkább a „Kékszakállú herceg várához” hasonlóan csak az egyes ajtók mögötti területeket igyekeztünk elvarázsolni a cég által forgalmazott termékekből. Ezek voltak az étkezők, a vécék és a tusoló. Szóval kívülről megfogtad egy teljesen közönséges laminált ajtó kilincsét, és amikor beléptél, akkor történt az átváltozás. Sajnos a pénzügyi válság közbeszólt, és az eredeti ötleteknek csak egy része valósult meg.

Aletta: Mindegyik bemutatóteremnél említetted a vécéket. Van valami kötődésed a vécétervezéshez?

Ferenc: Mindenféleképp! Egyetemista koromban a professzorom, Farkasdy Zoltán nevelő célzattal a komplex tervezés tárgyában, cserébe, hogy folyadékkultúrás növényfalat tervezek, amihez a tanszéken senki nem értett, rám sózta a tervem vécéit, hogy ezeket is teljes alapossággal dolgozzam ki. Akkor még itthon nem halottunk a Geberit tartályos vécékről. Aminek lehetett, utána jártam, de hogy mi is a vécétervezés, azt igazából Philadelphiában tanították meg nekem. Egy párszor visszavágták a rajzaimat, hogy még mindig nem elég racionális. Aztán érdekes módon pár éve ülök a kocsimban, és Réz András beszélget Bojár Ivánnal, hogy mit hozott nekünk a bevásárlóközpontok megjelenése, és Iván is többek közt a vécékultúrát emelte ki. Annak idején az Euro Center Óbudában mi terveztük a vécéket is, de akkor még nagyon visszafogott voltam.

Szóval a vécék, legalábbis ha nem egy áruház vécécsoportjáról beszélünk, igazából az a lépték, ahová az ember, ha valami extrát szeretne csinálni, még a beruházók elviselik. Amolyan kis ékszerfaragási lehetőség. A beLightban készítettünk egy fehér vécét a vendégtérbe és egy feketét hátra. A fehér vécé 10x10cm-es fehér csempével van burkolva, teljesen visszafogott, csak Philipp Starck kézmosója rúgta el a költségvetést. A fekete vécében a cég által képviselt DARK holland extrém lámpatervező csapat fényforrása van, aminek a neve 1221. Még nekem is időbe került, hogy leessen, ez a karácsonyi napforduló dátuma, a lámpa maga egy fekete gömb. A PointZero korábban említett vécéje már az illuzionizmussal is játszott. Volt, aki az egymással szembefordított két tükörfal közt magát a vécét nem találta meg. Érdekes módon akkor még az Archicad-Artlantis szoftverek sem tudták kezelni az egymással szembefordított tükrökben kialakuló végtelen tükröződést.

Az elvarázsolt vécék gyűjtőhelye azonban a Decor Floor épülete, különösen az eredeti tervek szerint, ahol például a női és a férfi vécé kézmosója közös lett volna, de ez csak akkor derült ki, ha éppen a másik fél is akarta volna használni. Ez sajnos nem került kialakításra, de elkészült a vezetői szinten a könyvtár vécé. Az igazán extra azonban az egyetlen publikus vécé lett volna, amit magunk közt „hóvakság” vécének hívtunk, és a Broullec fivérek által kifejlesztett Alga fehér változatából akartunk annyit beletenni, hogy be se tudjál lépni. A takarítónő bérét mindenesetre megspóroltuk volna. Sajnos nem így valósult meg.

Aletta: Ha már így végigszaladtunk a kedvenc projektjeiden, neked milyen a stílusod? Miről lehet megismerni az általad tervezett házakat, belső tereket?

Ferenc: Nos, az én stílusom a kutatás-keresés, hátha rátalálok valami csiszolatlan gyémántra. És aztán azt szeretném kidolgozni, persze nem egyedül, hanem a megrendelőimmel és a magyar építőipar segítségével. Volt gyerekkoromban egy vicc, aminek a poénja ez volt: a segítő kezek ellenére sikerült felszállnia a villamosra!... Hát, persze ez nem egy egyszerű feladat, nemcsak kitalálni, hanem az embereket egy-egy ilyen feladatra rávenni. Én egyébként foglalkoztam is – Houstonban – ékszerkészítéssel, tervezéssel, és mindig is érdekelt.

Amikor tanítottam a Műszaki Egyetemen, a diákjaimmal azt próbáltam megértetni, hogy nincs egyedüli üdvözítő megoldás. Persze vannak rossz megoldások, de jó nem csak egy van! Igyekszem magam távol tartani az igehirdetőktől. Én már abban a korban vagyok, aki átélte az építészeti irányváltásokat, átélte örökigazságok perccé válását. Amikor egyetemre jártam, akkor kezdődött a posztmodern. Mi még szamizdatként fordítottuk az akkori sztár posztmodern építészeknek a kiáltványait. Szerintem ma már nincsenek kiáltványok, ma már rég nem erről szól a történet, sokkal inkább arról, hogy az adott projekt, amit csinálsz, az hogyan felel meg a környezetének, hogyan reagál ott egy adott problémára, azt hogyan oldja meg tisztességesen.

Az elsők közt voltam, akik a trend fogalmát építészetileg, belsőépítészetileg próbálták Magyarországon publikálni. Ide jött egy híres holland trendkutatónak a volt személyi asszisztense, Dávidházy Panni. Próbáltam neki publicitást adni, hogy erről előadást tartson. Mert én ezt nagyon fontos dolognak tartom, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk mint Bibliát kellene olvasni. Mert aki ezekre a trendekre odafigyel, az azt látja, hogy ezek dodonai jóslatok. Ha le akarod fordítani olyan termékekre, mint például autótervezés, melynek komoly a háttéripara, akkor azt látjuk például a Mercedesnél, hogy 2016-ig az összes járműve már meg van tervezve. Tehát a történet sokkal inkább arról szól, hogy a piacot hogyan alakítsák hozzá ezekhez az elkészült dolgokhoz. Joggal lehet kérdezni, hogy akkor most erre oda kell figyelni? De azt, hogy tudjunk róla, hogy ismerjük, azt nagyon fontosnak tartom!

(A cikk befejező része jövő hétfőn, délelőtt 10.00 órakor következik.)

A sorozat előző részét itt olvashatjátok.

Képek: forrás1, forrás2.