Nem tudom, hogy Anna Radchenko saját életéből merít, vagy hobbista pszichológus, aki a szülő által elcseszett életeket vizsgálja, de az biztos, hogy fotósként sokatmondóan tárja elénk a hibás anyai viselkedésformák széles tárházát. Egyértelmű szimbólumokkal dolgozik. Szembetalálkozunk a saját elhibázott életét a gyermekében javítani szándákozó anyával, a túlóvó anyával, az óvó, így mindenkit elmaró anyával, a fiát élete párjának tekintő anyával és olyannal is, aki csak azért anya, mert volt olyan férfi, aki nem volt eléggé óvatos. Lényeg a határtalan önzés, amit a a bilológia adta joggal anyai szeretetnek hívnak.