Bármilyen hihetetlen, valahol már beköszöntött a Tavasz. Keleten. És ilyenkor, konkrétan a cseresznyefa virágzásakor, kezdődik a fesztivál. (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

Ugyanis a cseresznyevirágot Japánban legendás vallási kultusz övezi, ami  amellett, hogy Japán jelképe, egyben identitásuk elválaszthatatlan része is. A legenda szerint, a Fuji hegység istennője, Konohana Sakuya Hime, tavasszal életre kelti a halott virágokat, melyek életképességnek legfőbb szimbóluma a cseresznye virág – a Sakura.

A cseresznyevirág apró szirmai az élettől elválaszthatatlan mulandóságot,  a folyamatos megújulást, az újjászületés körforgását szimbolizálják.
Az istennő,  - akinek nevében  a Konohana jelentése: a „ fa virága” – ezekkel a rózsaszín virágokkal  díszítette  a Fuji-t, így a cseresznyevirágzást, a japánok a tavasz visszavonhatatlan eljövetelének tekintik,  és egy több napon át tartó ünnepség sorozattal, a Hanami-val  tesznek emlékezetessé.

A Hanami valójában egy családi és baráti körben, piknikezéssel eltöltött  program, amikor az emberek semmi mást nem tesznek, egyszerűen csak gyönyörködnek déli szigetektől induló, és felől észak felé haladó, folyamatosan virágba boruló cseresznyefákban.

A Hanami („Virágnézés”) hagyományát a japánok a 700-as évek elején vették át  Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiájától,  a Tang dinasztiától. Ekkor még csak a tehetős japán emberek időtöltése volt, de később, a 700-as évek végén egyre szélesebb körben népszerűvé válni. Még később, az Edo korszakban a Hanami éjszaka már több napos ünnepséggé fokozódott (rákaptak az ízére):  az ünnep nem ér véget a napnyugtával – a virágtól roskadó fákat apró mécsesekkel aggatják teli, így téve még varázslatosabbá, az amúgy is csodálatos látványt.
S nem csak a látvány szép, de úgy tartják: „ akire ráhull egy cseresznyefavirág, azt szerencse és  boldogság kíséri útján …”