"Jó kemence mellett könnyű a telelés, tartja a közmondás. Sütnek, főznek benne, szögében melegszik a gyermek, s éjjeli vacka is ott van. A gazdának a szap a kanapélya, azért is emelkedett az egyik vége, mégpedig az, mely a kemence szája felé esik. Így a fekvő ember látja: ki jő be az ajtón?..A kemence tetején szárítják a tökmagot, ami a gyermekek kedves csemegélye, de olajat is ütnek belőle. Itt szárad a rakottya fűzgallya, amit mennydörgéskor a küszöbön keresztbe kell tenni, hogy a villámcsapástól megmenekedjék a ház. A kemence tetején melegszik a kedves háziállat is, a cicelka, a macska." Forrás: Molonyay Dezső: A Magyar Nép Művészete V. kötet A palócok művészete 1922.

A füstmentes szobák kialakítása a kályhás fűtés elterjedésével vált lehetővé. A kályhákat kezdettől fogva kívülről fűtötték, vagyis szájuk a szomszéd helyiség felé nyílt, testük teljesen zárt volt, így használatuk a fűtött szoba levegőjét nem szennyezte. A magyar falvakban a 15. század közepétől jelennek meg az első kályhás házak, először a nemesek, majd a parasztok használatában. A tűzhely falát sárból készítették, amelybe sűrűbben vagy ritkábban bögre alakú szemeket helyeztek. Az ilyen fűtőtest hasonlított a mai kemencéhez, de a kályhához is. Végső soron a kettő keverékeként fogható fel, ezért megjelölésére a néprajzi munkákban a bögreszemes kemence elnevezés honosodott meg.
"Kályha" szavunk kezdetben nem az egész tűzhelyet, csak annak bögre, illetve tál alakú csempéit jelentette. Ezért korabeli forrásokban a leggyakrabban a kályhás kemence vagy ennek változatai fordulnak elő.
A 18. század folyamán a csempe nélküli sárkemencék, előretörése figyelhető meg. A török hódoltság idején a népesség és a településhálózat jelentős része elpusztul, vele együtt visszafejlődik a kályhacsempéket gyártó fazekasipar is. Az általános elszegényedés nem kedvez a kályacsempék alkalmazásának, ezért a tüzelők fejlődési iránya a kályhaszemek elhagyásával formálódik, megtartva a kívülről fűthetőség vívmányát. Ekkoriban a kemencék használata is változott, a sütés-főzés funkciójával egészült ki.A 18. századi változások érintik a kemencék formáját is. Ekkor honosodik meg a padkák alkalmazása a szobában és a konyhában egyaránt - ez vezet a kemencék földön fekvő tűzterének felemelkedéséhez. A kemence falát vessző- vagy nádvázra sárból építik fel, a készítési módnak megfelelően alakítva a korábban használatos kályhaformákat. Ekkor fejlődik ki és válik népszerűvé a boglya alakú kemence is, amely az egyik legelterjedtebb forma a 19-20. században.
A 19. század második felében indul hódító útjára a magyar parasztházakban a takaréktűzhely. Sárból, vályogból vagy téglából készül, és a konyhában vagy a szobában helyezik el. Leggyakrabban a kemence ajtó felöli oldala mellé építik, de előfordul, hogy kuckó előtti részen kap helyet. Használata nem szünteti meg a kemencéket, mivel a kenyérsütés miatt azokra továbbra is szükség van.A múlt század vége felé kezdett gyakoribbá válni a padka nélküli kemence. Előnyét abban látták, hogy a melegedők nem piszkolták úgy össze, meszelését nem rugdosták le, mint a padkásokét. Emellett a szobában is több hely maradt. Gyakran a meglévő kemencék padkáját is lefaragták, kihordták, az újakat pedig a legtöbb esetben már padka nélkül építették. Az öregek és a szegények azonban még sokáig ragaszkodtak a megszokott ülőhelyükhöz.
Újabb változás a kemence formájában a 20. század folyamán következik be. Építési anyagként ekkor kezd elterjedni a tégla, melyből nehezen rakhatók a megszokott kerek formák, ezért a leegyszerűsített, szögletes, úgynevezett sifon kemencék terjednek el.A 19. század végén a kemencék lassú háttérbe szorulása kikerülhetetlenné vált. A 20-as évektől a városi, polgári lakóházakban hagytak fel használatukkal, majd a 30-40-as években a középparaszti rétegek lakásaiból is kiszorultak. Végső eltűnésüket siettette a mezőgazdaság átszervezése is, amelynek során a korábban bőségesen rendelkezésre álló fűtőanyagok (szalma, nád, kóró stb.) már csak nehezen voltak beszerezhetők. Hozzájárult ehhez a gyári kenyér elterjedése és vele párhuzamosan az otthoni kenyérsütés megszűnése. A funkciójukat vesztett kemencéket a legtöbb helyen terjedelmességük miatt lebontották. (Sabján Tibor: A búbos kemence című könyve alapján)

Ma nagyon sokféle kemencét készítenek. Divatosak a hagyományos fazonok, a cseréppel díszítettek, a bontott téglából készült monstrumok és a kerti "gasztro centrumok".Aranyos találmány a hordozható mini kemence, amellyel például a vásárok "töki pomposa" készül.Végül meg kell állapítanom, hogy ezt az iparágat sem kíméli a globalizáció: aboriginal (ausztrál bennszülött) gyíkmotívum tulipános minta helyett...Képek forrása: itt, itt, itt és itt.