Hihetetlen csodálkozással nézegetem  a két melbourne-i fiatalembert, akiknek érdeme nem a design világában gyökerezik és a spanyol viasz sem az ő nevükhöz fűződik. Ennél sokkal szerényebb, mégis követendő példával álltak elő. Kitalálták hogyan lehet elfeledett dolgokat újraéleszteni, hogyan lehet üzletet építeni, akár a kapanyél mellől, hogyan lehet jókat enni és jóra nevelni, nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is.
(Szerző:kisFlanc)

Április a tájépítészet hónapja. Ezen apropóból egy gyönyörű tájépítészeti alkotást hoztam, ahol az érintetlen természetet és a mesterséges elemek mesterien találkoznak. Az épített elemek kiemelik a környező táj szépségét.
(Szerző: Tézli-Szabó Franciska)

Tárgyak terhei alatt nyögünk mindannyian. Képtelenek vagyunk kidobni, amit már évek óta nem használunk. Csak gyűjtjük őket - ki tudja mire lesz még jó?! Aztán eldugjuk jó mélyre, hogy ne is lássuk, mert valamire emlékeztet, talán valami elintézetlenre, valami befejezetlenre, amit elkezdtünk, de nem tudunk befejezni, amit szeretnénk, de nem merünk elérni? És szépen egyre nagyobb hegyek nőnek a limlomból.

A vidékies stílus tarol, és városlakóként is kiveheted belőle a részed. Ha a levendula-koptatott bútor-virágos textil-régimackó-vonalat nem bírod, válaszd a finom utalást: olyan tárgyat, ami romantikus, mégsem ordít róla a countryság. Mondjuk, egy tortaállványt. (Szerző: Country Komfort)

Régóta várok, hogy legyen valami értelmes apropója annak, hogy bemutassam, hol is tartunk mi emberek, magányosságunk komfortosabbá tételében. Az világos, hogy egyre jobban haladunk Gattaca felé, ahol csak a tökéletesnek van létjogosultsága és hulljon a férgese! Párhuzamot szoktam vonni a kutyatenyésztéssel és megemlíteni egy-egy leírásban, hogy „ha kutya lenne, nem tenyésztenék tovább”, de már ezt sem mondhatom, mert a mai kutyák nagy többsége, pillanatok alatt elpusztulna az emberi gondoskodás hiányában.