Jönnek az ünnepek, lassan hangulatba jövünk, néhányan eljutnak a szentimentalizmusig, néhányan meg stresszben fogják tölteni napjaikat. Az utóbbiak szerintem etessenek halat, az elsőknek nem kell segítség, a szentimentálisoknak meg bemutatnám a Télapó pályafutását, mert ő is csak ember.
No, most senki ne szaladjon el visítozva, mert azért van egy kis csavar a történetben. Nem találtam szent Miklósról feljegyzéseket a témában, ami érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy 270 körül (ez évszám) a genetikai kutatások még nem voltak előrehaladott állapotban. /megjegyzem, őseink nem voltak ám maguktól ostobák. I.e. 200 körül egy görög ipse már heliocentrikus világképről szónokolt, de valahogy bizonyos érdekcsoportok hatékony meggyőző eszközei miatt meg kellett várni Kopernikuszt meg Galileit, hogy beszélni lehessen a dologról (1500-1600-as évek). Persze embert könnyebb terelni, mint birkát, de ezt majd máskor/
Elgondolkodtató viszont, hogy 19 évesen már pap volt Szt. Miki, valamelyik zsinaton felpofozta egyik vitapartnerét (mindezt gondolom a keresztényi szeretet nevében), vagyonát pedig szétosztotta a szegények között /könnyed áthallás Sziddhárta herceg történetére/. Én úgy látom, hogy ez bizonyos fajta defektusra utal, amit már ilyen távolságból nem ítélhetünk meg. Minden esetre a szentéletet feladhatta pár percre, mert szaporodott és fiat nemzett, aki továbbörökítette a génmódosulást, sőt, újabb mutációkat gerjesztett, generációról generációra. Innen van aztán az időmegállítás, a tértöpörítés, és a sütitejjel dolog is. De!!!! Mint a szuperhősök általában, a Télapó sem szuperhősködik folyton, sőt, a Télapó teljesen konkrét időpontokban szuperhősködik. Ráadásul ő sem kifejlett Télapóként született.
tovább