Ünnep közeleg. Családi és sokszemélyes vacsorák, vendégségek ideje. Magunkra öltjük szépen ünnepi rokolyánkat, feltesszük az asztalra az ünnepi ételt és a vitrinből is előkerül a féltve őrzött,  hétköznapokon nem gyakran használt portéka, a porcelán. (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

Nem sokan tudják, konkrétan, mi is a porcelán, miért ilyen borsos az ára, mi a szép benne egyáltalán, miért kell úgy vigyázni rá, és legfőképpen miért kell – ha kell - ezt gyűjteni.

A porcelán a  keramika legnemesebb anyaga,  kvarc, kaolin, és földpát keverékéből előállított fehér masszából készül, egy sokfázisú, hosszú munka során. A kék-fehér porcelánt  a Tang-dinasztia idején, Kínában találták fel, majd hála a középkor (nem is olyan sötét) keresztes lovagjainak, eljutott Európába is, ahol igen nagy sikert aratott.

A három legrégibb európai porcelánmanufaktúra: a meisseni, a bécsi és a velencei volt. A magyar porcelán gyártása viszonylag későn, csak a 19. században indult meg. A legjelentősebb magyar porcelángyár a herendi, amit 1826-ban alapított Stingl Vince. A Herendi gyár kedvelt készítményei általában barokk és  empire formavilágúak. A világhírű pécsi Zsolnay–gyár pedig 1926 -ban tért át a használati porcelán tömeggyártására. Itt és most elsősorban a gyönyörű, két tökéletesen egyforma árnyalatban nem létező eozinra szeretném felhívni a figyelmet.  

      
Nézz mélyen a szemembe! Látod már? Látod már az aranyszíntől a rózsabogár-zöldig színjátszó, fényesen csillogó kerámiamázat? Az eozin máz jellemzően zöld színű, de létezik lila, kék és arany árnyalatban is. Az az érdekessége, hogy a színt nem is a festék okozza, mivel azt égetés után lemossák róla,  hanem a fénytörés. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az eozin Éószról, a hajnal istennőjéről kapta a nevét.

A Zsolnay-porcelánok állandó kiállítóhelye Pécsett a Zsolnay Múzeum, és szintén Pécsett a  Zsolnay Kulturális Negyedben álló Sikorski-házban állítják ki  Gyugyi László, Amerikában élő műgyűjtő gyűjteményét „ A Zsolnay Aranykora” néven.

A mai rohanó, nejlonzacskós, eldobható papírtányéros kis világunkban a fiatalabb generációra  szinte egyáltalán nem is jellemző, hogy a kirakati porcelán felé tekintenének, vagy megtalálnák a szépséget ezekben, a sokszor a giccs kategóriát erősen érintő dísz-, és használati tárgyakban.  Érdekes műfaj ez. Valaki vagy „megérik” hozzá, vagy sohasem. Erőltetni persze nincs is értelme. Kezdetnek az is elég, ha csak egy röpke pillantást vetünk rá…

Forrás: 1, 2, 3