A bevezető szerint vegyük könnyedén az alábbi irományt. Nézzük! Kétféle ember létezik, a kutyások és a macskások. A kutyások el vannak kényeztetve, hisz négylábú barátjuk feltétel nélkül imádja őket, lesi minden mozdulatukat és félistenként tekint gazdájára. Ezzel szemben a macska kellő távolságtartással viseltetik etetője irányában. Nem kuncsorog simogatásért, hanem megengedi, hogy simogassák. Nem pitizik ételért, hanem felszólítja gazdáját az etetésre, majd gondosan megvizsgálja a felszolgált falatokat és eldönti, megfelel-e kényes ízlésének. Megsértődik, duzzog, semmibe vesz. A macska királynőként viselkedik, az ember pedig úgy kezeli. Egyetlen alkalom van ebben a kényes kapcsolatban mikor az ember megmutathatja evolúciós fölényét, mikor a macska elgyengül, mikor sajnálatra méltó kis jószággá válik, mikor végre érezheti a gazdi, hogy macskája nem uralkodik felette. Ez a csodálatos alkalom, a fürdetés.