Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya, akit Theonak hívtak. Ez a kiskutya nagyon szerencsés volt, mert olyan családba került, ahol nagyon szeretik a kutyákat. Theo további nagy szerencséje az volt, hogy a családban is volt egy kölyök, akit Bonak hívtak. Nagyon gyorsan kialakult az a szokás, hogy ha Bo aludt Theo is mellé kuporodott és együtt adóztak a szunyókálás édes gyönyöreinek. Bo anyukája pedig mielőtt gyorsan bepótolta volna az összes olyan tevékenységet, amit a kicsi Bo mellett nem tudott megtenni, készített hamar egy-egy fotót, hogy a nagy Bo majd meghatódva nézhesse a gyermekkorát megörökítő fantasztikus képeket.