Brazíliaváros fiatalnak mondható fővárosi szerepét 1960-ban nyerte el a hasonló nevet viselő dél-amerikai országban. A jó értelemben vett kapkodás érdekessége, hogy a város struktúrája és építészete egy hatásra zseniális emberek tevei alapján nőtte ki magát a horizonton.

(írta: Bakó Zsófi)

Lúcio Costa felelt az akkor 500 000 (ma már a lakosság meghaladta a 2.5 millió lélekszámot) főre tervezett működőképes urbán hálózatért és gyakornoki helyéről felküzdött Oscar Niemeyer pedig az emblematikus épületekért. Máig ez az egyetlen XX. századi város, amelyet az UNESCO az emberiség kulturális, történelmi örökségeként tart számon, emellett nagy hatást gyakorolt Európa építészetére is.
A kivitelezési folyamatot Marcel Gautherot fényképész örökítette meg nem kevésbé briliáns látószögek bevonásával, amivel még jobban átérezzük a végtelennek tűnő nyers felületek és terek ámulatba ejtő varázslatát.
A fotós fő témái között szerepel a Palácio do Planalto, Palácio de Alvorada (official residence of the President of Brazil), a Cathedral of Brasilia és a National Congress of Brazil.

via ArchDaily