- 2013.08.01. 10:18
Ha már esküvői fotókkal foglalkoztam múltkor, gondoltam, ne csapongjunk, így megnéztem, mi a helyzet a gyerekek fotózásával.
Gyereket fotózni nem egyszerű. Ha picike, nem igazán tudunk rá hatni, ha nagyobbacska, pont akkor szűnik meg cukinak lenni, mikor elkezd pózolni.
Gyakran használunk kellékeket, amitől némileg erőltetettnek tűnnek a szituációk, a babák pedig elkezdenek Anne Geddes fotóihoz hasonlítani, amelyek tényleg helyesek, de annyi természetesség van bennük, mint a tartóstejben.
Többen úgy gondolják, hogy a fotónak történetet kell elmesélnie. Ebben van is igazság, csakhogy a történetet a fotó megörökíti, nem pedig a történetet találjuk ki a fotózás kedvéért. Ebből aztán olyan elképzelések születnek, amelyek még a Star Trek íróinak is a dicsőségére válnának.
Persze vannak előrelátó anyukák is, akik már a második trimeszterben konkrét elképzeléseik vannak a gyerek fotózásáról az elkövetkező 10 évre. Nos ők azok, akik a történetet nyomon követik fotókkal, majd egy teljes egészként tárják elénk. Születnek valóban kreatív alkotások.
Végül meg kell említsem a részletfotókat. Egy-egy talpacska, vagy kezecske, rendkívül cuki tud lenni, de azon kívül más haszna nem igazán van. Persze ez is pont elég.
Levonva a következtetést, amondó vagyok, hogy gyerekfotózáshoz idő kell és figyelem. Ott kell lenni, és el kell csípni azt a pillanatot, amikor azt látjuk benne, amit az anyukája, vagy azt a pillanatot, ami könnyes nevetést csal majd az arcokra, mikor a 18. szülinapjára összeválogatják a diavetítés képeit. Ha pedig nem tudunk elég időt rászánni, elég egy érdekes szög, egy más megvilágítás, vagy elég ha kissé elbeszélgetünk az anyukával, aki úgy ismeri a babáját, mint fotós a gépét.
