Hétvégén Tatán sétáltam az Angol parkban. A környezet gyönyörű, szinte ordibál azért, hogy párok egymást taposva, menyasszonyok és vőlegények vállt vállhoz vetve küzdjenek meg azért, hogy ők csípjék meg a hely legszebb szegletét. 

Az a helyzet, hogy nálunk még mindig Mária és József esküvőjét próbálják újrajátszani valami furcsa pátosszal körbeöntve, elfeledve a boldogságot, amit a szerelem beteljesülése jelent, a boldogságot, ami egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy sokasodjunk, és elfeledve a boldogságot, amit az a tény is biztosít, hogy fiatalok vagyunk. Nálunk az esküvő stresszes, rövidujjú férfiinges, viselkedős, húsleveses, berúgós cikirokonos, sértődős, és nem utolsó sorban, merev, unalmasképes. Nézzük, milyen az, ha szorul némi kreativitás a fotósba.

:-)