Nincs ilyen widget!

Mint a balta nyél nélkül. Már ez sem igaz.

2013-ban nem könnyű már meglepetést okozni. Ismereteink szerteágazók, az információ szabadon áramlik, a legtöbben már tudjuk, hogy a leghihetetlenebb csoda is leírható a matematika nyelvén, és egy fizikus pár perc gondolkodás után megfejti számunkra. Amennyiben hirtelen mégsem sikerül, nem bizonytalanodunk el, mert előbb utóbb meglesz a magyarázat.
Betonkenu - betonsziget

Betonkenu verseny volt Ráckevén. Nem az első, hanem már a második. Amennyiben azt gondolná valaki, hogy valami hülyéskedős, egyetemek közötti bulis délutánról van szó, nem áll messze a valóságtól. Merthogy volt itt napsütésben fürdőzés, Dunába ugrálás, betonkenu eltérítés, úszó betonsziget foglalás, sárkányhajónak drukkolás, lángos, almafröccs, meg diadalittasság. 
Szóval a srácok - meg persze a csajok is - jól érezték magukat. Azok is, akik csak nézték, ahogy jól érzik magukat. A titkuk pedig az volt, hogy előtte megdolgoztak azért, hogy ezen a délutánon jól érezhessék magukat. Ötleteltek és elvetettek ötletet, terveztek és összegyűrtek terveket, kiviteleztek és előröl kezdtek mindent, mérlegeltek és rájöttek, hogy mindent újból végig kell csinálniuk. Kevertek a betonba üveggyöngyöt, üvegszálat, szalmát és pudingot. Ez utóbbiban nem vagyok egészen biztos, mert nem értettem pontosan, és nem mertem visszakérdezni. 
A sárkányhajók határozott színt adtak az eseménynek.
Miután mindenki elkövette az összes elkövethető dolgot, amit annak érdekében lehet tenni, hogy vízképes betonkenut építsen, még arra is energiát kellett fordítania, hogy megörökítse az alkotás folyamatát, amit aztán a verseny részeként a szakértő zsűri színe elé tárt. Ennek keretein belül voltak akik egyszerűen filmre vettek mindent, hogy aztán némi narrációval színesítsék a bemutatót, volt viszont olyan csapat is, akik népmesei motívumokkal tűzdelték tele előadásukat, amit az ítészek a legmagasabb pontszámmal ismertek el a legjobbként. Jól érzékeli a nyájas olvasó, hogy a megfeszített munka után még mentális erőpróba elé is állították a csapatokat. 
További izgalomra adott okot a mérlegelés. Nem túlzok. Mindannyian láttuk, hogy micsoda erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egyáltalán ússzon az a kenu. De a zsűri ezzel nem elégedett meg. Természetesen ellenőrizte, hogy a különleges vízijármű megfelel-e a versenykiírásban megfogalmazottaknak, de ezen túl arra is kíváncsiak voltak, vajon melyik kenu sikerült a legkönnyebbre. Döbbenetes módon a legkönnyebb és a legnehezebb "csónak" között csaknem 100 kg volt a különbség. Rajongj!
De mitől lebeg a betonsziget? Attól, hogy úszóbeton? Hm. Ez túl egyszerű?
A lényeg, hogy délutánra minden kreativitás, ész, és lelki erő a kenukba vándorolt, így aztán már semmi másra nem kellett koncentrálni, mint arra, hogy a hajó a leggyorsabban a célba érjen. Ez mindenkinek sikerült is, persze mindenkinek máshogy. Volt, aki kenuzott, volt, aki kajakozott, és volt olyan is, aki elégnek tartotta, ha délutáni csónakázásnak álcázza a versenymozdulatokat. A lényeg, hogy jó volt, érdekes volt, talán inspiráló is a szakembereknek. Jövőre talán még többen leszünk. 
El ne feledjem!! Volt még beton. A sárkányhajósok kupája és érme is betonból készült. Az alkotója ugyanaz a hölgy, aki az Úszóbeton szigetet tervezte, Boldog Anita.
 
Fotók: www.designdepo.hu
süti beállítások módosítása