Be kell vallanom: függő vagyok! Kertfüggő.  Ezért tehát az év ezen szakasza (tavasztól egészen késő őszig)  maga az extázis. Megkezdődött a kerti szezon, és itt nem elsősorban csak a kiüldögélős, piknikezős heverészésre gondoltam, hanem, az ültetésre, locsolásra, fűnyírásra. Ez utóbbi illata pedig maga a megmagyarázhatatlan nyugalom. Legalábbis a számomra. (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

És persze vannak azok a nagyvárosban lakó embertársak, akiknek nincs lehetőségük a „vidéki” fílinghez, vagy éppenséggel nem jönnek lázba sem a kerttől, sem az ezzel járó, nem mindig pihentető munkálatoktól.

Erre az esetre még mindig ott lehet a balkon, vagy az ablakpárkány, vagy egy árva kaspó a tv mellett, hogy egy kis természet bekukkantson a négy fal közé, mert azért valljuk be: egy kis cserepes zöldség mindig valami élő-érzetet, színt visz az élettérbe. Azoknak, akik nincsenek  / nem lehetnek kert közelben, de vágyakoznak egy cseppnyi növényzet után viszont idejük nincs ezzel sokat bíbelődni, hoztam olyan megoldást, ami jó kiindulópont lehet íróasztaluk zöldebbé tételéhez.Egyedi megoldások, melyeknek ismét a fantázia és a kézügyesség szabhat határt.