- 2013.02.23. 15:42
Különlegesen szép képeket kaptam az idei velencei karneválról. Mellik Tamás fotós mesél is a dekooder olvasóinak erről a világszerte híres látványosságról, amelyen minden évben részt vesz. (Szerkesztő: Klein Kinga)
- Mikor és hogyan kezdődött a velencei karnevál fényképezés?
A karnevált 2007-ben kezdtem el fotózni, előtte már többször nekifutottam Velencének, de mindig nyáron és nem igazán sikerült megszeretnem, sőt..., aztán a feleségem, aki akkor még csak a barátnőm volt, többször invitált a karneválra, pár évig sikertelenül, aztán valamiért 2007-ben azt mondtam, hogy na, jó, menjünk, másnap beültünk az autóba és lementünk az első hétvégére. Hát így kezdődött, aztán egy héttel később újra beültünk az autóba és megint ott voltunk, de ezt már én akartam, nagyon! Azt még tudni kell, hogy a feleségem unokatestvére Galla Ágnes költő, fotós, kultúrantropológus, egy élő Velence lexikon, amit Velencéről és a Karneválról tudni kell, érdemes, ő tudja, neki is biztosan volt szerepe abban, hogy azóta egy kivételével minden karneválon ott voltam.
- Mesélj egy kicsit a karnevál hangulatáról, annak, aki még nem volt ott ilyenkor!
Amíg nem láttam a Karnevált Velence számomra csak egy elfuserált díszlet volt, elfuserált az óriási tömeg, az utcai árusok standjain hullámzó tengernyi kínai kacat miatt. Bár többször visszatértem, mindig is üresnek éreztem, hiányzott belőle valami. A Karnevál idejére a díszletben egyszerre megszólal a zene, előkerülnek a színészek, megtelik élettel és a közönség csak kapkodja a fejét, miközben csodál, vagy éppen mosolyog. A kínai gagyi elhomályosul, a tömeg a díszlet részévé válik, minden a helyére kerül. A zene szinte folyamatosan szól, a kisebb-nagyobb tereken a színpadokról vagy egy palazzo tövében az utcazenészektől. Bármerre járunk is a városban, találkozunk a csodálatos maszkosokkal, egy szűk sikátorban vagy a Szent Márk téren, a majd' 300 éves Florian kávézó előtti árkád alatt, látjuk őket átlibbenni egy keskeny csatorna néhány lépcsőből álló hídján vagy eltűnni egy kapualjban és reménykedünk benne, hogy még összefutunk velük valahol egy kis téren vagy a Piazzán, hogy jobban megnézhessük, lefotózzuk őket. Spritzet iszunk, szigorúan Aperollal, fritellét eszünk – farsangi fánk, ami csak a karnevál ideje alatt kapható –, egész nap talpalunk a friss tengeri levegőn és közben folyamatosan csodákat látunk...
- A honlapodat átnézve szinte nincs is más témád. Valóban nem szoktál más témákat fotózni? Akár igen, akár nem, miért, hogy alakult ez így, hogy ez ilyen fontos téma neked?
Összetett kérdés, természetesen mást is fotózok, de Velence és a Karnevál kiemelt helyen van. Önképző hobbista vagyok, szeretek fotózni, de viszonylag kevés időm van rá, így ebbe az 1 hétbe sűrítem a dolgot, amikor csak a fotó van. A Karnevál pedig egy kiváló workshop, korábban nem sok portrét készítettem, itt viszont lehetett gyakorolni, van alany bőven, szinte beszélni sem kell hozzá, elég egy biccentés, egy kézmozdulat és már pózolnak is. És nem csak portrét lehet fotózni... Este megnézem, leválogatom a képeimet és látom, hogy mit rontottam el, mit kellett volna másképp csinálni, másnap már úgy indulok neki, hogy ezeket javítani kell..., nagyon intenzív. Ez a technikai oldal. Aztán a már említett Galla Ági révén bekerültem egy olasz maszkos társaságba, akik fantasztikus maszkokat csinálnak és akiket megszerettem, Karnevál után is tartjuk a kapcsolatot Facebookon, öröm velük minden évben újra találkozni.
- Nekem úgy tűnik, hogy beszédbe is elegyedsz az emberekkel? Hogy történik ez? Ismeretlenül odamész, mert megtetszik a maszkja, vagy eleve voltak olyan ismerőseid, akiket tudtál fotózni?
Az előző kérdésnél már félig megválaszoltam, de abszolút jól látod, odamegyek ismeretlenül is, ha tetszik egy maszk és megszólítom, ha éppen nem a legjobb helyen vagyunk megkérem, hogy menjünk arrébb. De vannak ismerősök is, akikkel szoktuk egyeztetni, hogy mikor hol lesznek éppen. Van néhány komolyabb fotós, akik mindig a legjobb maszkosokkal tűnnek föl, néha sikerül hozzájuk csatlakozni. Az is előfordul, hogy tudunk egyeztetni maszkosokkal, hogy 1-2 órára elmenjünk egy eldugottabb helyre, ahol nincsenek turisták, általában ezekből lesznek a legjobb képek.
