Nem egészen mindennapi az a szituáció, amikor adott egy méretét tekintve terjedelmesnek jóindulattal sem nevezhető (mondhatni zsebkendőnyi méretű) telek, és ezen, ha törik, ha szakad, márpedig lakóháznak kell állnia. Pici?! Végül is nézőpont kérdése, de most ez kereken 50 négyzetméter! Ja, és még egy kis nehezítés (nevezzük inkább kihívásnak): nevezett földdarabka saroktelek is egyben. Jól hangzik? (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

Nagy alapterületű ház / lakás lakberendezése olykor nem könnyű feladat. Igazodni tájoláshoz, elrendezéséhez, a lakók beállítottságához, neméhez, életkorához, kívánságaihoz, igényeihez, szokásaihoz, ízlés- és színvilágához…

Ahogy csökken az alapterület, úgy nehezedik a feladat, egyre komolyabb tervezést igényel, hogy eleget tegyünk minden óhajnak-sóhajnak. Mert abból általában van jó sok. (Persze némi kompromisszum elkerülhetetlen.)

Az említett zsebkendőnyi ingatlan Tokió belvárosában található és a Mizuishi Architect kapta a lehetőséget pár órácskányi (?) fejtörésre, hogyan valósítja meg a megbízást. (Amely kerttervezést garantáltan nem tartalmazott, gondolom.)

A tervek elkészültek a kivitelezés is megvalósult. Szóval: nincs lehetetlen…. Ha csemetéimmel a hátam mögött arrafelé autóznék, biztosan hallanám: „Anya, nézd! Mütyilakás!”