Ki ne hallott volna már a velencei karneválról? Épp most aktuális e díszes esemény, mely évről-évre Hamvazószerda előtt 2 héttel kezdődik és egy nappal Hamvazószerda előtt ér véget. Erre utal egyébként a karnevál szó eredete is, mely a középkori latin carne levare, „a hús elhagyása” kifejezésből alakult ki. (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

A velencei karnevál ugyan kevésbé olyan látványos, mint a riói kiadás, de világszerte ismert, és ősi hagyományokra épül. (Úgy tartják egyébként, hogy a riói kellemes, a velencei meg szép!)

Rendszerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezték Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol a színteret az utcák alkották, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről lógva követhette az eseményeket. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték. (Az állatvédőket most inkább nem említeném…)

A karnevállal kapcsolatos első írásos emlékek 1094-ből eredeztethetőek! Egy jóval későbbi, 1790 -ből származó itáliai útleírás szerint: „A maschera-öltözék néha szürke, de leggyakrabban - szinte mindig - fekete velencei köpenyből áll: a köpeny selyemből van. A fejre fátyolból és fekete csipkéből egy pici kámzsát tesznek, ennek bauta a neve. Az arc többi részét fehérre festett álarc takarja, ezt voltónak hívják, ami elfedi az arcot, de a szájat szabadon hagyja. Az egészet a kalap tartja, amelyet fehér tollbokréta díszít.”

A bauta volt az első maszk, és kizárólag az arisztokraták viselték. Egy másik tipikus velencei maszk a pestisdoktor. Először az 1630. évi velencei pestis idején említi egy bizonyos Lancetta nevű patikus, hogy néhány orvos „különös viseletben” járja a pestises utcákat, hatalmas csőrszerű álarcot viselnek, a fejük búbjáig beöltöztek, kesztyűs kezükben hosszú pálcát hordtak.

Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz, ami, mint oly sok helyen, a megtisztulást jelképezi; tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.

Ha teheted, nézd meg élőben!

Velencei maszkok, pillanatképek forrása: 1, 2, 3