Biztos, hogy van aki arra a szóra, hogy olajbírkózás, szép és kevésbé szép lányokat vizionál, akik olajtól sikamlós testtel harcolnak. Hát kérem, ez óriási tévedés.

Le kell szögeznem elsőre, én egy kifejezetten statikus ember vagyok. Lehet, hogy szégyenlenem kellene, mert a test a lélek temploma, meg hasonlók, valamilyen oknál fogva nem székesegyházat építek, aminek csodájára járnak a lélek csodálói (érzed a furcsaságot?) hanem inkább egy kolostort, ahova nem jön senki és a lélek így marhára jól érzi magát és épül. 

Nézni sem szeretem a sportközvetítéseket, talán a salakmotor kivételt képez, de most szeretnék javaslattal élni. 

Ez a sportág 1362 óta folyamatosan működik regisztráltan és szabályozottan. Eredetileg Törökországban, majd a környező országokban kezdték el magukat először olajozni a birkózók, de mára már Hollandiában és Japánban is nagy népszerűségnek örvend. A sportág hagyományos "meze" egy bivaly-, vagy borjúbőrből készült bricsesz, a kisbet. Más sportággal ellentétben itt megengedett a "mez" rángatása, vagy az annál fogva történő lehúzás. Sőt. Megengedett a mezben történő nyúlkálás is. Ennek az az oka, hogy máskülönben csak szappanmarkolásnak hívhatnánk ezt a sportot, vagy angolnázásnak. A kisbet az egyetlen olyan hely ilyenkor a testen, ami némi biztos pontot jelenthet egy-egy fogás kivitelezéséhez. 

A sportág hajnalán ezek a meccsek akár egy-két napig is eltarthattak, ami döbbenetes tény annak, aki próbálta már ezt a sportágat. 1975-ben, mikor már több sportoló volt, mint nap, úgy döntöttek fél óra legyen a harc időtartama. Ha ez alatt nem sikerül eldönteni, jön a hosszabbítás, aminek a végén, kétváll hiányában pontozóbírák tesznek igazságot. És, hogy miért javasolnám a sportág televíziós közvetítését? Nézzétek!