Tudtátok, hogy a kezdetben még pamutból, gyapjúból, majd selyemből kötött harisnyanadrágot már az ókorban is ismerték? (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

Igaz, hogy a mai harisnyanadrágra hasonlító ruhadarabra az első utalás, az a lábszárra szorosan simuló selyemnadrág, amit a velencei férfiak viseltek rövid zekéjük alatt a XIV. században. Merthogy eleinte csak a férfiak használták e ruhadarabot, mivel a nők akkoriban még nem mutogathatták lábukat nyilvánosan.

Az első nejlonharisnyát az amerikai Dupont cég készítette 1940-ben, amely Európában a második világháború után terjedt el és ez egybeesett a miniszoknya viseletének gyorsan népszerűvé vált divatjával is.

A miniszoknya alól kivillant harisnyakötő azonban nem volt túl esztétikus látvány (akkoriban ez még számított), s ez Allen Grant amerikai harisnya gyárost vezette egy olyan termék kifejlesztésére és piacra dobására, amely az alsótestet teljesen takarja.

A harisnyanadrág ma a női ruhatár elengedhetetlen kelléke. Az iránta megnyilvánuló kereslet ingadozik ugyan – főleg a különleges mintázatok és esztétikai hatások tekintetében –, mert ha például hosszú szoknya, hosszú nadrág a divat, a harisnyanadrág esztétikai szerepe csökken, bár télen a melegítő hatása mégis fontos marad.

A női finom harisnyanadrág népszerűségéhez az is hozzájárul, hogy – különösen feketére színezve – még karcsúbb lábat mutat, nem beszélve az azóta megjelent alakformáló verziókról.

Karcsúsít vagy sem, egy igen hangsúlyos és sokatmondó kiegészítő ez. Tessék vele vigyázni!

Forrás: 1, 2, 3