Nemcsak mi rohanunk, az idő is. Nem is tudom, melyiknek mi az oka. Advent első vasárnapja, és már szinte itt a Szilveszter. Év végén nyakló nélkül kezd özönleni ránk a jókívánság, ünnepi üdvözlet mindenféle forrásból, mindenféle formában. Zenélős meg virtuálisan pörgő, letölthető  s ilyen-olyan változatban, ami előbb-utóbb úgyis a cybertér nem éppen szelektív hulladékai között koppan majd… (Szerző: Lukovics-Varga Anita)

Ami persze szép, csilli-villi, meg kedves gesztus, hogy gondoltak rád, meg modern (elvégre haladjunk a korral), de mégis olyan személytelen. Mikor kaptál….Nem! Másként  teszem fel a kérdést: mikor írtál képeslapot utoljára?

Képeslap? Minek? Itt a net meg a gépem, meg az okos telkóm, letöltöm a csuditrendit, pötyögök még mellé  valamit és „Send”. (Aztán majd jól meg is osztom, amit majd sokan lájkolnak és még hozzá is tudnak szólni jókat.)  Egy pillanat műve, nem fogok én szórakozni az igazi képeslap beszerzéssel, megírásával, meg még a postán is én álljak sorba? Na, ne ! Ebben a rohanó világban? Elment az eszed? Lehet, hogy elment az eszem, igen, de nagyon jó érzés! Annyira örülök, amikor a postaláda nem a nyavalyás szóróanyaggal, meg szeméttel van tele, hanem LEVELET, KÉPESLAPOT találok benne! Az olyan meleg, igazi békebeli érzés. És személyes! Egy lap külföldi nyaralásról továbbít üzenetet, egy névnapra érkezett és itt egy karácsonyi lap is…De szépek és van egyfajta hangulatuk! Legalábbis amíg elolvasod, megnézed a képet rajta és eszedbe jut valami, mert biztosan eszedbe jut vagy a képről, vagy a feladóról…

Az eszedbe jutott már, honnan „jött” a képeslap? Története a XIX. századig első feléig nyúlik vissza. A  Victoria and Albert Museum vállalkozó szellemű igazgatója, Sir Henry Cole, valamint egy narratív festő, John Calcott Horsley, tervezte meg az első karácsonyi üdvözlőlapot. Mindez pedig történt 1843-ban Londonban. A lapokat ekkor még utólag, kézzel színezték ki. És megszületett a sikersztori.

A rá következő évben már több helyen folyt a képeslapkészítés, ám a valódi áttöréshez már akkor is üzleti elme kellett. Az igazi tömegtermelésbe a Charles Goodall & Son néven futó kiadóvállalat csapott bele és elárasztotta a brit piacot az ünnepi üdvözlőlapokkal. A történet újabb fordulata az volt, amikor 1880-ban felhívást tettek közzé a művészek között, hogy műveikkel pályázzanak a képeslapra kerülésért. Ez óriási lehetőséget kínált és festők, költők ezrei mozdultak meg a felhívásra.

Természetesen hazánkba is beszivárogtak a tömeggyártott képeslapok, az első levelezőlapot 1869-ben adta ki az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság. Ez még díszítetlen, inkább hasznos, mint szép példány volt. Hamarosan címerrel vagy egyéb hazafias ábrákkal díszített lapok jelentek meg, amelyek később átadták helyüket az igazi képeslapoknak. August Schwartz porosz könyvkereskedő már 1870-ben sikerrel számol be róla, hogy bélyeg nagyságú képet nyomtatott egy levelezőlapra.

A fotó- és nyomdatechnika fejlődésével egyre komolyabb lehetőségek nyíltak az üdvözlőlapok gyártása terén, s megkezdődött a fotográfiák levelezőlapra illesztése is. A  nemzetközi lelkesedéshez 1896-ban a Magyar Posta is csatlakozott. A turizmus fellendülése nagyban segítette a műfaj megkedvelését, melynek népszerűségét mutatja, hogy ez időben megjelent a Képes Levelezőlap című szaklap is, sőt, 1900-ban már megrendezték az I. Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítást, ráadásul Budapesten.

Aztán szépen elindult a képeslap biznisz, az képes levelezőlapok áradata megállíthatatlanná vált, egyre több emberi alak, sőt, híresség, színész, színésznő is feltűnt a képeslapokon, majd megjelent rajtuk az írók arcképcsarnoka is. A korábban külföldön folyó gyártás helyét átvette a hazai, szinte nemzeti hobbivá vált a képeslapkészítés és -gyűjtés, így az akkori gyűjtemények ma is értékes kordokumentumként szolgálnak. Megsúgjuk, hogy a Képes Levelezőlap-gyűjtőknek ma is élő és aktív egyesületük van, elképesztő kincseket őriznek ők.

Közeleg az Ünnep, állj meg egy pillanatra, vegyél egy képeslapot, írd meg és menj el vele a postára! Nosztalgiázz egy kicsit és lásd meg benne a csodát! Tapasztald meg milyen jó adni és kapni…

Forrás: 1, 2, 3, 4