Említett Szülő, összepakolja a családot és megígérteti a gyerekekkel, hogy azt az 50 perces utat, amit meg kell tenni céljuk eléréséig, nyugodtan töltik. Beszélgetnek, énekelnek, kérdéseket tesznek fel a látott tereptárgyakkal kapcsolatban, nem befolyásolják komolyabb mértékben apukájuk komfortérzetét, nem beszélve anyukájuk idegrendszeréről. 

Említett szülő bizakodva néz az elkövetkező percek elé, amely állapot, egészen pontosan az indulást követő ötödik percben, megszűnik, majd a 25. percben, csendes lemondásba csap át. 

A cél egy kiállítás, amely a jégkorszak óriásait hivatott bemutatni. Említett Szülő, természetesen megnézi a neten, hogy mit is lehet a konkrét "performanszról" tudni. A nyomozás során talál pár képet, amely valóban kecsegtető programot ígér, és némi leírást is, amiről később bizton állíthatja, hogy egy elegánsan bemutatott, fizetett prostituálódás mementójának tudható be. 

A kellően felajzott (melynek okait tovább nem részletezem) család megérkezésekor, egy nem karbantartott területre veti éhes tekintetét. Kedves Szervező, aki bizonnyal rengeteg energiát ölt a rendezvény promotálásába sajnos már nem rendelkezett elég kitartással ahhoz, hogy a terület zsebkendőnyi részét, amit nem építési törmelékből visszamaradt kavicsos "burkolat" takar, kellő díjazás ellenében, valakivel 5 perc alatt fűkaszával, elfogadható rendezettségűvé változtattasson. 

No, de hát mégiscsak egy utazó kiállításról van szó, ráadásul Kishazánkban, így aztán át tudtak lépni a problémán. 

A kiállítás maga, egy nagy cirkuszi sátorban került berendezésre, bejáratnál egy üvegtigrises lakókocsi, mely érzést erősítette a kardfogú tigris látványa, amelyet a jegyárusító néni, egész nap nézhet, és amit egy kisméretű utánfutón helyeztek el, elegánsan ráhajigálva az alkalmatosságra néhány műindát. 

Miután említett szülő megvette a jegyeket, ami a négytagú családnak 5000 forintjába került, végre megnyílt a lehetőség, hogy belépjen a varázslat sátrába és visszautazzon az időben ca. 25.000 évet. 

Elsőre azt gondolta, hogy tényleg ez történik, mert nem látott semmit. Csak nem egy fekete lyukkal nyitnak? Az lenne ám az erős felütés. 

Persze, hogy nem.

Persze hogy nem. Lassan hozzászokott a szeme a sötéthez, és így már egyértelmű is volt, hogy miről van szó.  A fél kézilabda pályányi területen kb. 15 db szőrrel borított, marha nagy bábú volt látható, valamint a jegyszedőlány. Jegyszedőlány az utazó kiállítással járhatta a világot, mert kellően fásult volt, tevékenysége kimerült a köszönésben és a jegy elkérésében, majd gyorsan visszatért a laptopon nézett akciófilmhez. Az érdeklődő kérdés után kiderült, nem magyar a szentem, de angolul tud, így aztán Említett Szülő nagy örömére elmondta, hogy lehet fotózni, bár amint látszik, a sötétséggel, még a vaku sem bírt.  Említett Szülő meg van róla győződve, hogy a  sötétség egyetlen célja, a gagyi jótékony elrejtése volt. Jutott eszébe számtalan, szebbnél szebb gondolat, de 10 perc múlva, mikor kijöttek a sátorból, meggyőzte magát, hogy ne mondjon csúnyákat a jegypénztáros néninek, és a párjával is megbeszélte, hogy amit most tapasztaltak, fedje jótékony homály, és nem akar róla beszélni. 

Említett szülő belátta, hogy palira vették, és nem a kiállító a hibás, hanem ő, aki elhitte, hogy talán kap némi színvonalat Kis hazánkban, és megfogadta, hogy megírja ezt a tapasztalatot, valamint figyelmezteti a többi szülőt, hogy ne dőljenek be, hanem inkább menjenek el a Természettudományi Múzeumba, vagy a keszthelyi múzeumba, ahol valóban élmény lehet egy ilyen célú látogatás. 

Még idebökök pár képet, aminél többet, nem is érdemes megnézni. 

......és hazafelé.