Majd egyszer csak a két dolog összekapcsolódik, és az ember egy picit elmereng a hagyománynak és a modern építészetnek a találkozásán, amely a borászatok esetében meglepően gyakori.
És végül villámcsapásszerűen jön a gondolat: mi lenne, ha 6 olyan házat mutatnék be, amelynek jellemző építőanyaga a 6 fő anyagcsoport közül egy-egy, s melyben úgy van egyszerre van jelen a MODERN és a HAGYOMÁNY, mint egy jó CUVÉE-ben a különböző szőlők leve? A nyitókép tökéletesen tükrözi azt, amit szeretnék bemutatni. A régi és az új harmóniája, akár anyagban, akár formában, akár stílusjegyekben.
Persze nem lenne ez a sorozat hna designos és dekooderes, ha nem beszélnénk kicsit az öko szempontokról is, hiszen akik régebb óta olvasnak bennünket, azok tudják, hogy ez fontos számunkra.
Kevesen gondolnak bele, de még a múlt (XX.) század első harmadában is, szerte a világon leginkább azt használták az emberek az építkezéshez, ami a közvetlen környezetükben nagy mennyiségben fordult elő. A síkságokon a földet (agyagot, vályogot), téglát, fát, nádat, szalmát, a hegyekben fát és követ.
Az építőanyagok gyártásának iparosodása, a kutatás/fejlesztés, a vegyipar fejlődése, és a nagy tömegű szállítási lehetőségek bővülése, olcsóbbá válása, gyorsulása indította el azt a folyamatot, hogy az építkezésekhez nem csak helyi, hanem nagyobb távolságban gyártott anyagokat is felhasználunk, sőt luxusigények esetén minél egzotikusabb anyagok beépítése vált mindennapossá.
Természetesen ennek komoly ára van, melyet a természeti környezet károsodásában fizetünk meg, hiszen az ipari méretű fakitermelés; a cement, a tégla, az acél, az alumínium, az üveg előállításához szükséges energiaigényes gyártási folyamatok; a szállításhoz és a műanyagok előállításához felhasznált fosszilis energiahordozók és nyersanyagok természetkárosító hatásai mind-mind a mérleg negatív oldalára kerülnek.
Ezért is lényeges az, hogy a héten bemutatandó házak többsége környezet-azonos, tehát olyan építőanyagokat használ, melyek az adott területen évszázadok óta jellemzőek és hozzáférhetőek, így az épületek ökológiai lábnyoma kisebb az átlagnál.
Sorozatunk legfontosabb üzenete tehát az, hogy a hagyományok felhasználása az építészetben nem anakronizmus, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy építészetileg izgalmasat, kiemelkedő minőséget hozzunk létre, ami harmonikusan illeszkedik környezetébe, s a lehető legkevésbé terheli a természetet.
Kutatásom természetesen nem a nulláról indult, hiszen rengeteg házat gyűjtöttünk össze az évek során Alettával. Egyeseket meg is említettünk már korábbi bejegyzésekben, másokat nem, mindenesetre most elérkezett az idő, hogy ezt a 6 házat teljes szépségében megismerjük.
A sorozatot egy olyan házzal kezdjük tehát, mely ősrégi anyagok nagyszerűen aktualizált alkalmazását mutatja be, gyönyörű, letisztult formában.
Vidéki nyugalom a város szélén – TÉGLA, SÁRTAPASZ, ZSÚPFEDÉS
Először tehát Hollandiába utazunk, de a következőkben sokfelé eljutunk. Lehet, Japán, vagy Kína, lehet Ausztrália, lehet Amerika a következő állomás, de Európában is számtalan ház vár ránk Angliától Lengyelországig, Spanyolországtól Skandináviáig, Lettországtól Svájcig. Ha most sokan velem tartotok, akkor legközelebb talán arrafelé indulunk, ami most kimarad!
Kellemes utazást, s nyugodtan osszátok meg véleményeteket, élményeiteket, gondolataitokat, mintha a reptéri transzferben kávéznánk, úton a következő cél felé!
A sorozat folytatását a hna desig blogon olvashatjátok:
Őszi építészeti cuvée: Vidéki nyugalom a város szélén (tégla, sártapasz és zsúpfedés)
Őszi építészeti cuvée: A hely szelleme (fa és kő)
Őszi építészeti cuvée: A vert fal reneszánsza (vályog)
Őszi építészeti cuvée: Üvegház a pajtában (üveg, fém és fa)
Őszi építészeti cuvée: Ahol a bonyolult is egyszerűnek látszik (kő és beton)
Őszi építészeti cuvée: A monolit ház (beton és fa)