A szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról azt hiszem van fogalma mindenkinek. De mi a helyzet más gyűjtési szenvedélyekről? (Szerző: Lukovics-Varga Anita)
Gyűjteni mindent lehet, amit csak el tudsz képzelni! Nincs korhatár, elég korán gyűjtő válhat valakiből, elkezdve a kisautóktól, a babáktól, majd az aláírásokon, útlevél-pecséten, a (tipikusan) női táskákon és cipőkön keresztül, bélyeg-, óra-, fénykép-, könyvek-, porcelán-, makett gyűjteményekig.
Vannak gyűjtemények kupakokból, vonalkódokból; órákból - amelyek talán soha nem fognak már rendesen ketyegni, de szépek, mondhatni: patinásak; kavicsokból illetve ásványokból, apró cukros fémdobozkákból (ilyenből véletlenül nekem is van pár darabom), különféle és ritka játékokból…és a többi és a többi.
Gyűlnek, gyűlnek, van, ahol megszállottan sokasodik a darabszám egy darabig, míg örömet okoz, amíg valamiféle felbecsülhetetlen értéket képvisel (tulajdonosának mindenképpen), aztán, remény szerint nem kacatvásáron vagy a kukában köt ki az egész úgy, ahogy van...
A gyűjtési szenvedélyről nem kell különösebb szót szólni, úgy gondolom, valamilyen formában mindenki tisztában van a szó fogalmával, a tevékenység varázsával vagy ha nem, legalább tiszteletben tartja mások ez irányú aktivitását. Mazsoláztam pár érdekes foltot ebbe a hol borongós, hol napsütötte őszi hangulatba, nézzétek!
