http://www.toilgirls.com/hilda/interview.html+
Nincs ilyen widget!
- 2012.10.08. 09:27
Van egy barátnőm, Hilda. Hilda duci. Hildát ez nem érdekli. Hildát szeretik, Hildának vannak barátai, Hilda szép. Hilda boldog. (Szerző: Nagyflanc)
Hilda régebben nem volt duci, sőt inkább vékony volt. Aztán, ahogy az szokott lenni, lett két gyereke, autója, munkája ahol ülni kell, és az évek múlásával nemcsak a ráncai, de kilói is szaporodtak. Hilda sokáig küszködött magával. Nem a kilóival, hisz azok nem a semmiből teremtődtek. Azok a kilók úgy jöttek, hogy Hilda összehordta. Próbálkozott azzal, hogy nem eszik. Az be is jött elsőre, de mikor a harmadik alkalom után is visszahízta a másfélszeresét, rájött, hogy mást kell tennie. Bár mindig utálta a lihegést, (eltekintve bizonyos tevékenységek alkalmával) úgy gondolta nekiáll sportolni. Olvasott a neten mindenféle motivációs oldalt. Olvasott a neten mindenféle fórumot. Olvasott a neten mindenféle olyan oldalt amely azt taglalja, hogy melyik mozgásforma a leghasznosabb. Ki is választotta azt, ami a vérmérsékletének meg a cica természetének a legjobban megfelelt és elkezdett esténként edzésre járni. Hilda természetesen itt sem hazudtolta meg magát. Csacsogott előtte, csacsogott utána, és csacsogott közben is, persze csak annyit, amennyit úgy tehetett, hogy nem fullad meg. Érdeklődve figyelte a többieket. Voltak olyanok, akik minden nap jöttek. Voltak olyanok, aki azon kívül, hogy tornáztak, a fél napjukat azzal töltötték, hogy a megfelelő ételeket készítsék el, hogy naponta pontosan annyit és akkor egyenek, ami a nagykönyvben meg van írva. Elnézte a tökéletesen manikűrözött kezüket, a tökéletesen simára vasalt hajukat, a szép barna bőrüket, a vékony derekukat....és ekkor megvilágosodott. Hiszen ő Hilda. És Hilda nem ilyen, mert Hilda MÁS. Hilda szeret sokat aludni, szeret jókat enni, szeret bármikor enni, szeret olvasni, szeret tévézni, szert netezni, nem szeret fodrászhoz járni és nem szereti a műkörmöt. És főleg nem szeret lihegni. Akkor meg miért tegye? Ha tenné, valaki másnak próbálna látszani. Hilda elfogadta magát olyannak, amilyen. Nem a testét, hanem azt az embert, aki ezt a testet összehordta.