„A férfi a biológiai értelemben vett hímnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a nőnemű felnőtt emberrel, a nővel. A pubertáskorban kialakuló másodlagos nemi jegyek közül kifejezetten a férfiakra jellemző széles váll, keskeny csípő. A férfiak átlagos testmagassága 175 cm körül van. A férfiak izomzata általában fejlettebb a nőknél. A születendő gyermek nemét egyetlen kromoszómapár határozza meg a 23-ból.”  

A férfi széthagyja zokniját, vagy rendszerint a szennyes tároló mellé dobja, valamint feltett lábbal és sörrel a kezében bámulja az éppen aktuális focimeccset, miközben gyermeki bájjal és könnycsatornákkal teli angyali szemekkel, remegő ajkakkal tekint kisfiús bájjal az éppen vasaló nő párjára, hogy hozzon még egy üveg sört a hűtőből, különben lemarad az évszázad góljáról.

Sok nő szemében még mind a mai napig ez az alománia létezik. Azonban vizsgáljuk meg mi is jellemzi karrierista Világunkat, amiben nők ezrei veszik kezükbe sorsukat kiegyenlítvén a karrierista küzdelmet. Küzdelmet az elismerésért az önmegvalósulásért a „hatalomért”.

Férfi társadalmunk átalakulóban van hölgyeim! Igen, jól olvasták, átalakulóban. A magára valamit is adó férfinak számít a környezete, igyekszik hőn áhított „királyi” birodalmát oly módon kialakítani- formálni, hogy a küszöböt átlépő arra tévedő áldozat képébe üvöltse… „Látod?! Ez az én birodalmam!!!” Csak épp nem vizeli körbe lakásának minden egyes szegletét a gyengébbik nem, nem kis megkönnyebbülésére.

„Tsss… Itt én vagyok a Király!”

Egy férfi akkor válik igazi hím egyeddé silány társadalmunk kicsiny kis dzsungelében (az éppen burjánzó hónaljszőrzeten kívül) amikor első VALÓDI munkahelye átutalja számára a hatalmat jelentő és a Világot uraló fizetést a bankszámlájára és ezzel felülemelkedik a Világ alantos és semmit nem érő dolgain, hiszen hatalom került a kezébe. Hatalom, amivel bármit bárhol és bármikor megtehet.

Elkövetkezik azon szakasz az életében, amikor a kedvenc sportoló posztere lekerül a falról és a helyébe valamilyen semmit mondó DE még az enteriőrbe passzoló nem éppen fillérekért megvásárolt csicsás, vagy absztraktnak nyilvánítható kép kerül. Mert éppen ez a frankó és részegen egy esti kikapcsolódás alkalmával egy megfáradt péntek este az aktuális azonos nemű vendégével megpróbálják kitalálni, hogy a művész mit próbált meg Önmagából kifejezni.

Lószart! Csak éppen be volt drogozva, és egy magára semmit nem adó világméretű lakberendezési áruház néhány Deák Ferencének köszönhetően eladta, hogy további kábítószerre elegendő vagyon legyen a birtokában.

„a vén Deák…”

Pontosan itt látom a problémát! Fotók százait lehet megtalálni az internetet egy jól menő üzletember, bankár „nagy gonddal” és „oda figyeléssel” megtervezett otthonáról. És mit veszünk észre? Megmondom… Semmit!

 Mindenhol az éppen oda illő bútorok, kiegészítők, lámpák szőnyegek és tapéták. Mintha egy istenverte festő ecsetjéből lett volna az egész belső design a vászonra mázolva! Hol marad a tulajdonos? Hol marad a férfi, aki eme szent vadonban él és mintha körbe vizelte volna a területét és az éppen betévedő préda látja, hogy kinek a területére tévedt? Félre értés ne essék, nem az amatőr golf bajnokságon elnyert serlegekre és a néhol felbukkanó bekeretezett családi fotókra gondolok. (Hölgy társaimtól utólag is elnézést kérek, a préda jelenthet barátot is akinek tárgyi Oroszlán Királyunk hencegni szándékozik szépen felépített Birodalmával)

„szárnyaló képzelet, szárnyak nélkül”

„fekete-fehér, igen-NEM”

„ depresszíven üzelties, vagy üzeltiesen depresszív?”

„legalább világos…”

Uraim! Ne féljünk megmutatni mit is érzünk legbelül, milyen meleg színek tesznek boldoggá, milyen színhatásoktól leszünk Önmagunk. Mindenütt szürkeség, sehol egy színárnyalat. Hánynom kell!

Talán a manapság teret nyerő stílus irányzatok közül hódítónak nevezhető Minimalizmus számlájára írható az egész? Amikor karrierünk során első lakásunk belső tervezésével kapcsolatban elgondolkodunk, eszünkbe jut mit láttunk a főnökünknél vagy ha éppen alkalmunk nyílt megtekinteni egy igen gazdag üzleti partnerünk hajlékát, a lakberendezőnek egyből rávágjuk! „Igen! Minimalizmus!”

„gazdit keresek…”

Felfogadunk egy szakembert, aki hibáján kívül engedve az utasításoknak esztétikailag olyan dzsungelt növeszt körénk, ami valójában nem is a miénk. Inkább hasonlítanám egy státusz szimbólumot jelentő BMW-hez, amit az utcán séta közben megbámulunk. Pedig nem kell sokat tennünk érte és nem is biztos, hogy a legtrendibb és legdrágább dolgokkal vegyük körbe magunkat.

„A jó design őszinte”

„A jó design ÖNkifejező”

Folyt. köv.

Forrás:

0.kép    
1.kép
2.kép
3.kép                   
4.kép
5.kép
6.kép