A rómaiaknak köszönhető a csatornázás, és ez által a WC vízelvezetése is a lakóhelytől egészen a folyóig, tengerekig, esővíz segítségével vagy mesterséges megoldással. Kezdetben a ’trónolás’ társasági megmozdulás is volt, közös illemhelyek épültek, ahol egymás mellett ültek egy lyuk fölött az emberek. (Aztán persze később arra is rájöttek, hogy van sokkal kellemesebb környezet is, ahol társasági életet élhetnek, de ez most 'mellékes'.)

Sajnos, a hírhedt középkorban aztán visszaesett a WC addigi fejlődése, nemhogy az ezzel kapcsolatos higiéniával nem törődtek, de a fürdés sem volt nagy sikk… Utólag nem is csoda, hogy a különböző járványok és fertőzések erősen megtizedelték akkoriban az embereket.

A barokk idejében egyszerűen csak elnyomták a bűzt parfümökkel, de a végeredmény továbbra is számos járvány és fertőzés lett.

Kezdetben a francia WC hódított teret, ami tulajdonképpen egy pottyantós WC, a tartályos öblítést végül az angoloknak köszönhetjük, 1778-ban szabadalmaztatta Joseph Bramah a találmányát.  Innen származik az angol WC (water closet rövidítése) elnevezés is. Már inkább flush toilet-ként, azaz vízöblítéses vécéként ismeretes, de szép magyar nyelvünkben mosdónak, illemhelynek,..stb is nevezik.

Végül a szifon feltalálásával, mely a szagok visszaáramlását szüntette meg, el is jutottunk a mai WC-ig, melyet mi is nagy örömmel használunk.

S miután az alapkoncepció adott, ezen felül az anyag, forma, design már csak a megrendelő képzelőerején múlik. Kinek-kinek ízlése szerint…

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7