140 évvel ezelőtt, 1872 nyarán kezdte meg egy türingiai kisvárosban egy cég a kerti törpék tenyésztését. Eredetileg azt tartották róluk, hogy védelmet nyújtanak, vigyáznak a földbe ásott kincsekre és ásványi anyagokra. Sajnos ez a szándék felhígult, és a törpetartás átment giccsversenybe. Szegény törpék méltatlan helyzetekbe keveredtek. Többször előfordult, hogy nadrág nélkül állították be őket a kertekbe.  Öltöztettek törpét szatírnak, félig húsvéti nyuszinak, sőt egy időben ismert politikusra is hajaztak az épp divatos törpefazonok. A gnómok egy fundamentalista, magukat vértörpének (bloodygnome) nevező csoportja, megelégelve az unortodox törpeviselkedést, visszatért a gyökerekhez. Ismét őriznek és védenek. Képzett harcosokká váltak, különösen a közelharcban pusztító az erejük. Ezek a törpék nem tökölnek. Legutóbb egy német bíróság elmarasztalt egy türingiai kerttulajdonost, aki nem írta ki a kapura, hogy vértörpéket tart, akik aztán csúnyán megsebesítették a helyi parókia alkalmazottját, aki az egyházi adót szándékozott beszedni. (Szerző: Nagyflanc von Vérbirka)