Egy ideje már semmi problémám nincsen az elmúlással. A halál a születés természetes velejárója, ám bekövetkezésének időpontját tekintve sokakat eltölt az aggodalom. Részemről azt vallom, hogy jön, amikor jönnie kell, addig pedig arra törekszem, hogy a számomra rendelkezésre álló időt minél teljesebben éljem meg. (Szerző: Zboróvári Kriszti - Artinterior)

Már hosszú évek óta biztos vagyok abban, hogy ha egyszer eljön értem a kaszás, akkor semmiképp sem kisminkelve, ünneplőbe öltöztetve, koporsóban szeretnék átevezni a túloldalra, hanem por és hamu formájában a szél szárnyán repülve tervezek megérkezni a földanya valamelyik vizes közegébe hullva végső nyugalmamra.

Azt vallom, hogy azok, akik szeretnek, szeressenek még életemben, és igyekezzenek ezt kimutatni még addig, amíg itt vagyok, és ne járkáljanak ki a síromhoz a temetőbe jeles alkalmakkor virágcsokorra díszítve egy darab követ, és gyertyákkal megemlékezve a velem töltött régi szép időkről.

Mindettől függetlenül természetesen tiszteletben tartom azoknak a döntését, akik még haláluk után is irtóznak a máglya égető tüzétől, és inkább a koporsót választják. Ha ezen szándékuk mellett még az egyediség, és a design szeretete is vezérli őket, minden bizonnyal örömmel vennék, ha utolsó útjukra egy különleges darabban kísérnék őket. 

Vérmérséklettől függően találhatunk morbid, enyhén giccsbe hajló, az elhunyt kedvenc időtöltésére, hobbijára utaló, sorozatban gyártott, vagy kézzel festett koporsókat is a neten. A természetes megoldások hívei bambusz, tengeri fű, vagy akár környezetbarát, biológiailag lebomló papírból készült fekhelyet is választhatnak.

A képek forrásai: itt, itt, itt és itt.