A tudományok, a különböző művészeti ágak számos területén felfigyelhetünk magyar nevekre. Olyan személyekre, akiknek a mai napig használható és alkalmazott dolgok születését köszönhetjük, vagy elért teljesítményükért büszkék lehetünk.  Kicsi ország óriás tehetségekkel! Közhelyesen, kissé „olimpiásan” hangzik, de a lényege mégiscsak ez!

 Az építészet, lakberendezés, bútordesign témakörben is van  olyan példa, egy olyan művész, akinek életművét, munkásságát tekintve ámulhatunk egyet. Én most Breuer Marcellre gondoltam. El is mesélem, miért! (Szerző: Lukovics Varga Anita)

Breuer Marcell Lajos - barátainak és művésznevén, Lajkó- 1902. május 21-én született Pécsett. Festőművésznek készült, de csupán pár hétig bírta a konzervatív szellemű Akadémia padjait. Ekkor (jókor) fogadott el egy meghívást Weimarba, a Bauhaus szabadiskolába.   

A weimari Bauhaus iskolát 1919-ben Walter Gropius alapította, melyet egyszerre szánt képző- és iparművészeti tanműhelynek. A bauhaus az I. világháború hatására létrejött gépipari gyártási technológiát használja ki a tömegtermelés céljaira. Mivel ezzel a kapacitással inkább Németország és az Osztrák- Magyar Monarchia ipara rendelkezett, ezért az ipari formatervezésnek és építészetnek ez az irányzata innen indul el világhódító útjára.

Breuer Marcell pályájának első szakaszában -1921 és 1937 között-, szinte csak bútort tervezett és lakberendezett, Legjelentősebb munkái közé ülőbútorai számítanak.  

A nemzetközi ismertséget a B3-as (más néven Wassily-szék) hozta meg számára. Tervezéséhez az ötletet saját kerékpárja adta. Az acélcsővázának az erőssége, könnyű alakíthatósága és nagy teherbírása mellett elegáns is volt. Alkotója inkább műszaki tárgynak tekintette ezt az alkotását, saját stílus nélküli tárgynak, amely rendeltetésén és konstrukcióján túl mást nem kíván kifejezni. Talán ennek a „stílustalanságnak” is köszönhető, hogy ezek a székek szinte kortalannak számítanak, napjainkban is frissnek és modernek tűnnek.

A krómnikkelezett csővázas, fémszálbetétes szövet illetve nádfonatos ülő- és támlafelülettel készült székei is rendkívül népszerűek mind a mai napig! Közülük az eredetileg B32-es típusszámmal forgalmazott -később Cesca-széknek hívott alkotás az egyik legismertebb. Ez az a szék, amit már gyerekkorom „lakásos” újságjaiban is láttam, és azóta is fel-felbukkannak bennük.

Ezekben a bútorokban szinte tökéletesen megfogalmazódik a Bauhaus szellemisége, amely egyesíti az egyszerű, puritán formavilágot, a variációs lehetőségek (funkciók) gazdagságával, ugyanakkor mégis kényelmes használatot és szép, esztétikus látványt nyújt.

Sajnos a kezdődő gazdasági világválság nem kedvezett a tervezési megbízások iránti igénynek, így Breuer továbbra is elsősorban lakberendezéssel és bútortervezéssel foglalkozott. 1934-ben visszatér Magyarországra, és itthon tervezgette építészi pályáját, azonban a Mérnöki Kamara nem vette fel a soraiba, nem ismerték el a Bauhaus iskolában szerzett végzettségét.

Így itthon nem dolgozhatott, ismét külföldön keresett munkalehetőséget. Ott nem hiányolták építészi oklevelét. Alkalmazták, foglalkoztatták, megbízták. Számos Harvardon végzett építész mesterének tartotta.

Munkáiban szívesen használta a helyben fellelhető anyagokat (terméskövet, fát), melyeket újszerűen kombinált üveggel, betonnal és parafával. Csakúgy, mint korábban a csővázas bútoroknál, Breuer itt is az új szemléletet, az új mentalitást tekintett a modern építészet lényegének, az új anyagok előtérbe helyezésével szemben (bár a bútor esetében az acélcső használata korszakalkotó választás volt).

A családi házak mellett Breuer tervezett monumentális épületeket is, templomokat (például a Minnesota állambeli Szent János apátsági templom és a Michigan állambeli Szalézi Szent Ferenc templom) vagy a New York-i Whitney Múzeum épületét. Európai alkotásai közül talán párizsi UNESCO-palota Y alaprajzú épülete a legismertebb.

Szeretett volna szülővárosában egy szállodát építeni. A tervezésért nem kért volna pénzt (!), egyetlen kikötése az volt, hogy az épület kivitelezését az ő csoportja végezze el. Talán ezen bukott el a nemes szándék és a szálloda nem épült meg.
Breuer Marcell New Yorkban hunyt el 1981. július 1-én.

Élete végéig magyarnak tartotta magát, és kifejezetten bántotta (nem is csodálom!), hogy szülőhazájában nem látható általa tervezett épület, és ezért munkásságát is kevéssé ismerik. Ma mindössze egy utca-, és egy intézmény viseli a nevét itthon - ennyit tudott rá hagyni kicsiny hazájára.
Nem az ő hibája!

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5,