Itt az esküvők szezonja. Onnan is tudom, mert kedves kolléganőm szintén férjhez megy. Nagy az öröm, meg az izgalom. Meg a stressz. No, persze nekem semmi bajom, de Viki gyakran mutatja a feszkó jeleit. Valójában nincs miért idegeskednie, mert halad a projekt és az augusztusi időpontra bőven meg lesz minden és, ha még ez kevés lenne, azt is hozzá kell tennem, hogy a második ruha (mármint a kiválasztott, nem a felpróbált) úgy néz ki beteljesíti a hozzá fűzött reményeket. Persze ez sem annyira nehéz neki, mert Viki magas, karcsú, ahol kell bőven kerek, feketehajú, kékszemű hófehérkefazon. Jó, jó, értem én. A menyasszonynak az is a dolga, hogy stresszeljen, mert így edzett lesz és mire eljön az "igen" pillanata, már nem ájul el a szétpattanó idegpályák miatt. Helyette elájul a vőlegény, aki addig teljesen nyugodt volt.

 

 

Ok, vágom. Megint letértem az útról. Visszatekerem a kormányt és ismét irányba állok. 

Ruha. 

Szezon van, így aztán a választék bő. Mivel Vikinek már megvan a toalettje, el is engedem a témát. Viszont amikor még nem volt meg, többen is belemerültünk a keresésbe. Én úgy általában ki vagyok akadva. A ruhák zöme biztos, hogy nem hordható. Lehet, hogy azért, hogy majd erre foghassa a menyasszony a rossz közérzetét, nem pedig a gyomoridegre, de nekem így sem tetszik. Ezen felindulva aztán elkezdtem olyat keresni, ami hordható, nem a habcsókban utazik és még egyedi is. 

Amit találtam, ideraktam. Bónuszként még a fiuknak is találtam ötletes neglizsét. A végén megtaláljátok.

 

Még egy apróság. Ezekhez jobb, ha fiatal és filigrán az a menyasszony. Egyébként rendkívül furcsa lesz a látvány.