Szeretjük a múzeumok éjszakáját, hovatovább éjjel csavarogni is szeretünk. Idén is nyakunkba vettük a várost, ismét belemerültünk kicsit a nézelődésbe. Aki járt már nyáron múzeumban, az tudja, hogy sokszor azért nem megyünk el egy város összes kiszemelt múzeumába, mert napközben, 40 fokban képtelenség. Szerző: Mandaline, fényképek: Hujber-Nagy Aletta

Természetesen a szívünkhöz közelálló, építészeti szemmel is gyönyörű helyekre mentünk. A Törley pezsgőpincészet most megnyitott látogatói központjába indultunk tehát először, ahol a pezsgőn kívül (amit ingyen osztogattak) a pincészet szépséges járatait is megnézhettük. 

A kiállított gépek a múltat idézik természetesen, a múzeumjáraton Törley pezsgővel felszerelt közönség pedig a jelent...

A város totál megbolondult ezen az éjjelen, olyan forgalom volt, mint hétköznap főműsoridőben. A BKV múzeumos járatával indultunk tovább a Deák tér irányába.

De nosztalgia villamossal is lehetett csavarogni

Esetleg limóval, ha a fentiek mégse jöttek be 

Következő állomásunk a Fuga volt, mi is lehetne építészesebb ennél. Útközben persze át kellett botladoznunk pár igen fura alakon, akik sajátos hangulatú hálószobákat hoztak létre (nyilván nem vidámságból) az árkádok alatt, a Párizsi udvar felé haladva.

Itt megnézhettük hallgatók munkáit:

Érdekes módszer a viaszba öntött modell.

Személyes kedvencünk ez a sajátos kockológia. Aki építészkaron tanult, tudja milyen élmény egymillió kockát lerajzolni egymás után. Akkor utáltuk, de ez a formavilág azért bejött.

Ezeken a plasztikákon nem látszik elsőre, mekkora jóságok. De ha terekben képzeljük el, falpanelekként, akkor már más a helyzet.

Az élmentén megnyíló munkák tényleg szépek voltak, alapvetően jó bennük a sokféleség, a más szögekből más formavilág.

A budai vár című kiállításról pedig a kötelező vázlatfüzet jutott eszembe, ahová kilométerszám kellett rajzolni hasonló "ötperceseket".

Később a VAM Design Bodies kiállítására indultunk, de elborzasztó tömeget találtunk a Király utcában.

Szóval ezt kihagytuk, de cserébe láthatunk extrém cuccokat, szó szerint szemszájnak ingere...

És egy merész párosítást. De végül is nem is olyan fura ez, ilyen abroncsos ruhák alatt bármit lehetett viselni ugyebár...

Utolsó állomás az Iparművészeti Múzeum volt, ahol épp megnyitott a Victoria & Albert Museum, a világ első iparművészeti múzeumának tárlata, mellette pedig egy elképesztően szép Art Deco kiállítás.

Egy korabeli babaház, még lift is volt rajta.

A kiállítás kuriózuma ez a kék ruha, mellette a kedvencünk a 3D paraván díszítés.

Ennek a ruhának a története szerintem nagyon megszívlelendő mondanivalóval bír. Az apró részletek az élet sói. "Ezt a ruhát 1862-ben viselték a londoni világkiállításon, különlegessége pedig, hogy selymét egy olyan festékkel festették meg, amelyet 1860-ban hoztak létre a kelmefestők. Korábban a kék színű ruhák gázlámpák fényénél kissé zöldesnek néztek ki, az új mesterséges ruhafestéknek köszönhetően a kék végre kéknek látszott bármely körülmények között. Ez a ruha még most, a 21. században is gyönyörűen pompázik." forrás

És aztán a meglepetés a múzeum alulájában ért minket. Ki-ki döntse el, ez most mi is akart lenni, de tény, ruhákat árultak itt másodkézből. Ilyeneket. Retro függöny, virághímzés, pop-neon-cicanaci, flitteres nyoszolyólány. Tényleg hihetetlen volt, de jól bírták a fotózást az eladók, szemük se rebbent. Oké végül vásároltunk is pár babaholmit, mert azok tényleg cukik voltak.

Mindenképp megérte lejárni a lábunkat, csodás dolgokat láttunk, szóval jövőre is nyilván megtesszük.