Meleg van. Végül is nyár van, miért ne lenne meleg? Feltételezem hogy kevesen neteztek egy ilyen meleg vasárnapon. Amennyiben mégis ezt teszed remélem tetszeni fog ez a kis szubjektív válogatás. Mivel nem vagyok lakberendező, ne várjatok hozzáértést. Csupán némi impresszióközvetítés.

Ennek a fekete-fehér fotónak az égvilágon semmi köze a témához, de nekem tetszik.

Elsőnek itt van Klein Kinga kolléganőm blogja. Most persze komoly nagyképűsködésnek vagytok tanúi, mert kb. annyira vagyunk kollégák, mint a Fressandi meg Shakira. Gondoltam jó rákötés lesz a melegre, ha egy kaliforniai házacskát választok tőle. Nagyon cuki, és meg sem mutatom a lányomnak, mert a következő héten már ennek értelmében kellene elkezdenünk a szobáját átrendezni. 

Nohát, ha sikerült ide visszatalálni, akkor most elküldelek titeket az ízlésvilágmadzag másik végére. Elnézést a furcsa szóalkotásért, de konstrukciósan nyelvújító vagyok, így ekként elfogadva magam, kénytelen vagyok engedni a késztetésnek. A lényeg, hogy amennyire tükrözi ez a, giccs és a kellemes melegséges otthon határán egyensúlyozó kaliforniai házacska, az amerikai jólétből fakadó túltöltött komfortérzést, annyira döbbenetesen ellentétes emóciót ad befogadni egy zen kertet, ami annak ellenére, hogy közelebb áll a mindenséghez, mint a legáhitatosabb falusi imádkozósáska, olyan mintha elfogyott volna a kertépítésre szánt pénz, így a maradék sódert kicsit elrendezték a megvásárolt egy darab tuja, meg az alapnál kiásott három szikla körül. (az van, hogy ha wc-re kell mennem, akkor félbehagyom a mondatot, mert ha kivárom, míg befejezem, becsorgatok). Itt van Szabó Franciska blogja, ahol ugyan nem zen kertet nézegethettek, hanem egy utánérzéses berendezést, de a lényeg megfogható. Minimál és rendezettség. Valójában az lenne a lényeg, hogy naponta át kellene gereblyézni az aprószemű kaviccsal (szinte homok) borított talajt, amit mantrázásként foghatsz fel. No, de elég, ha tele vagyunk zsével és ezt azon keresztül mutatjuk, hogy van időnk - mert nem dolgozunk - a kertel szórakozni egész nap, vagy van kertészünk, aki ugyanezt megteszi. 

Ha már ugrálunk azon a bizonyos madzagon, csináljunk belőle hálót és akkor el tudunk rajta ügyeskedni egy kis hazai country stílushoz.  Ezt a házat azért választottam, mert mi is ilyesmiben lakunk. No persze egy kertész nálunk is elférne még a sufniban, de azért vannak már eredményeink. Nézzétek ezt meg, és akarjátok!

Haladjunk tovább. Vagyis kicsit szűkítsük a látóterünket. Csorba Anita nagy mágus. Mindenféléből csinál, mindenféle mást. Ez a raklapos buli, azért ragadott meg, mert én is félreraktam párat, hogy majd felhasználom. Egyenlőre odáig jutottam, hogy tettem az egyikre kettő darab hosszúkás virágtartót, amibe még növényt is ültettem. Eredetileg le akartam festeni és lábakkal ellátni, hogy aztán kertiasztal legyen, de aztán hagytam a fenébe. De ez még változhat. 

Ismét itt. Jön a következő ötlet. Még az IKEA-ban volt egy-két éve ilyesmi létracucc. Mire megvettem volna, eltűnt az áruházból, így ez nekem nagyon érzékeny pontom. Szinte könnybe lábad a szemem, ahogy nézem. De most komolyan. Teljesen praktikus ez az alkalmatosság. A fal sem olyan csupasz tőle, meg rakhatsz is rá dolgokat, amit egyébként el kellene raknod egy szekrény mélyébe. Kosztolányi Tímea kolléganőm összeszedett pár fazont, hátha ötletet ad nektek is. Végül is mi kell hozzá?! Kettő hosszabb, meg pár rövidebb léc. Na, hajrá!

 Kisflanc a 20 legszebb ágyjelenet helyett most a 20 legszebb asztaljelenetről írt nekünk.

...és akkor találtam alkalmat a lakberendezés elhagyására. HNA olyan szép fotókat tett fel, amelyek megmelengetik az ember lelkét. Nagyon kellemes nézni őket. Kuksi ti is!!!

A végére hagytam magam. A Vérbírka full fika kivéve, ha épp tetszik valami. Lapozgassatok benne. Az is talál magának témát, aki utálni akar, meg az is aki nem. A Muciképző harmadik része sikert aratott olvasóim körében, ezért aztán bátran teszem ide is.