Hoztam nektek néhány őszi képet s néhány versidézetet. Talán ennyit sem kellett volna írnom elé, hiszen magukért beszélnek.

"Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét."

"Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember."

"A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem."

"De mért e vidám pompa? Mért
öltözködöl halál előtt a fényes
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány színébe?"

A bejegyzésben Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor és Zelk Zoltán verseiből olvashatók idézetek.

Képek forrása