Szomorúan olvastuk a hírt, hogy Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. - 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas építész, az organikus építészet legnagyobb magyar képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös elnöke, a Kossuth-díjas építész ma, 76 évesen elhunyt.

Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt. Építészi korszaka két jellemző részre osztható. 1981-ig állami szolgálatban állt különféle tervezővállaltoknál, illetve – egyfajta önkéntes száműzetésben – a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként. 1981-ben önálló tervezőirodát alapított, és az ezt követő munkáival vált híressé jellegzetes, kupolás, organikus épületeivel. Első igazi "makoveczes" alkotása a paksi római katolikus templom volt. Ugyancsak jellegzetes és nagyszabású munkája a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a sárospataki gimnázium, a makói Hagymaház, az egri uszoda, az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Ez utóbbi volt az egyetlen állami megrendelése.

A Makovecz Imre alapította Magyar Művészeti Akadémiát a parlament idén nyáron civil szervezetből köztestületté alakította, és az új alkotmányban is nevesítették. "Az Akadémia köztestületként való létrehozása kiemelt fontosságú, de nem önmagáért való feladat. Hosszabb távon egy eddig nem tapasztalt inspiratív erőt kifejező kulturális közeg kialakítását célozza" - olvasható az indoklásban.

Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá. Szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba. Emberközpontú, "látó" házainak szemük van (két ablak vagy ajtó), amivel a "belső lényeget" kívánja kifejezni, azt, hogy az épület lény.

Munkássága elismeréseként 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima díjat. 2008-ban Teleki Pál-érdemérmet kapott, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal tüntették ki. 2010-ben Zala megye, 2011 júniusában Budapest díszpolgárává választották. 2011. szeptember 10-én még átvette a Szent István-díjat az esztergomi Vármúzeum Korona-termében.

Nyugodjék békében!

További munkái itt nézhetők még meg.

Via, via, via, via, via, via, via