Biztos nem én vagyok az egyetlen a belsőépítészetről írók történetében, aki a mai modern épületek egyik stílusát, nevezetesen ezt a letisztult, már-már száraz minimalizmust a zen filozófiához hasonlítja. Federico Delrosso  terei ebben a lakásban tiszták, világosak, fényesek, és szinte üresek; van bennük valami csendes fennköltség. A vonalak megnyugtatóan egyértelműek, a funkciók világosan elkülönülnek. Mintha nem is a valódi világban létezne az enteriőr, hanem egy meditáció csöndjében járnánk. Időnként felmerül színek, tárgyak formájában egy-egy gondolat, de nem kap nagy jelentőséget, ahogy keletkezett, el is enyészik. A lépcső is mintha csak ebbe az éteri világban vezetne följebb-följebb, úgy hat ránk  átlátható szerkezetével. A hosszú keskeny fürdő, sem zavaró; a sok fehér, az üveg és a tiszta szögletes vonalak használatával ellensúlyozza a tökéletlen alaprajzi formát. Érdekes, hogy a hatalmas felületeken alkalmazott zebrano-t is újszerűen  láttatja. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az intenzív mintával rendelkező fa nagy felületen, ilyen természetesen hat. Semmi mesterkéltség, erőltetettség, ez az otthon úgy természetes, ahogy van: fényeivel, végtelenbe futó vonalaival és legvégül odafönn a megvilágosodáshoz segítő tetőablakaival.

Forrás