Már csaknem mindenhol beérett az első adag füge, talán már egy-két konyhában lekvár, sütemény is készült belőle, de az is lehet, hogy csak simán, a fáról szüretelve egyenesen a szájakban kötött ki. Ez is érthető lenne.

Úgy hírlik, hogy a füge a török uralom idején kerülhetett országunk területére, amikor is a Gellért-hegy déli részén, a Balatonnál, illetve a déli fekvésű Pécs környékén a kivágott szőlők helyén ezt a növényt kívánták honossá tenni. A földközi-tengeri partszakasszal rendelkező országokban nagy jelentőséggel bír és ezen a környéken gyakorlatilag bárhol fügefákba botlunk, legyen szó erdőről, vagy egy szépen rendezett kertről. Gyakran aszalt formában találkozunk vele, de akinek úgy nem jön be, az is adjon egy esélyt a friss gyümölcsnek.

Ez a recept nem egy bonyolult elkészítési formája a fügének, viszont új távlatokat nyithat. Ez az amúgy sem  "könnyű" gyümölcs jól bírja, ha különböző savanykás dolgokkal egészítjük ki, de igencsak jól passzolnak hozzá a különféle dió-, mogyorófélék is.

• 6 db nagy füge
• 2 evőkanál juharszirup
• 5 dkg vaj
• 1 marék pekándió (helyettesíthetjük sima dióval is)
• 1 dl créme fraiche (de sűrű, görög típusú joghurt is jó)
• 1 teáskanál porcukor
• 1 vaníliarúd
• 1/2 citrom

Elkészítés:

1. A fügéket a csúcsától kezdve vágjuk be kereszt irányban kb. a háromnegyedéig.
2. A vajat kockázzuk fel 6 darabba és mindegyik fügébe nyomjunk egy-egy falat vajat és helyezzük őket egy hőálló sütőedénybe, facsarjuk rá a citrom levét.
3. A diót forgassuk össze a juharsziruppal, majd az egészet öntsük a fügékre és toljuk 200°-ra előmelegített sütőbe 20 percre.
4. A créme fraiche-t keverjük ki 1 teáskanálnyi porcukorral és egy vaníliarúd kikapart magjaival.
5. Ha a füge megsült, kanalazzunk minden egyes füge tetejére ebből a vaníliás krémből és már fogyaszthatjuk is.