Mai bejegyzésemet egy Antoine De saint-Exupéry idézettel kezdem, amelyet a minap olvastam és szöget ütött a fejemben: Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

Remélem, most mindenki, elgondolkodott egy pillanatra. Milyen igaz, nem? A híd egyébként egy nagyon jó szó. Szeretem a mondanivalóját. A híd az, amelyen át tudunk kelni, amelyen elindulhatunk, hogy elérjünk oda, ahová nélküle nem tudnánk. Ez a híd lehet egy képzeletbeli híd, amelyen átsétálva megtaláljuk a másik emberhez vagy egy problémához vezető utat, de lehet egy szakasz is az életünkből, amelyen átkelve újabb fejezet kezdődik. Persze van a híd a maga konkrét valóságában is, amely valamely fizikai akadály két oldalán elhelyezkedő területek között teremt kapcsolatot (pl. hegyszoros, völgy, út, vasút, folyó stb.).

A híd leglényegesebb modanivalója az, hogy kapcsolatot teremt a két fél között - és ez a legfontosabb.

A hídépítés története egyidős az emberiség történetével. Az emberiség kezdetben csak a természet által létrehozott képződményeket (kidőlt fatörzsek, sziklaívek, lecsüngő liánok) használta, majd azok megfigyelésével tudatosan is létrehozta őket. A természeti népek a Föld különböző pontjain évezredeken keresztül hasonló szerkezeteket alkottak: egymás mellé fektetett és lefedett fatörzsekből gerendahidakat, az akadály fölé kinyúló gerendákból konzolhidakat, felkötött faágakból vagy a két végén rögzített kötelekből függesztett szerkezeteket. Furcsa, de köztük a modern hidak valamennyi típusának egyszerű formája megtalálható. Az ókorban a hidakat már ezzel foglalkozó mérnökök tervezték, s bár alapvetően tapasztalati úton építettek, a tervezés sokkal tudatosabbá vált, a hidak megépítéséhez fát, égetett téglát és követ használtak. A rómaiak az említett anyagokon kívül ismerték a betont, tudták, hogy lehet évezredekig álló tartós hidakat építeni, de a Római Birodalom bukása után ez a tudomány feledésbe merült és a fejlődés keletre helyeződött át. Az európai hídépítés néhány középkori példa után a reneszánsz időszakban kelt ismét életre: az egyre gyakoribb hídépítéseknél egyre nagyobb, laposabb, karcsúbb íveket használtak, miközben a reneszánsz gondolkodók új ötletekkel (rácsos szerkezetek, vonórudas ívek, fém hídszerkezetek, függőhidak) szolgáltak a következő évszázadok mérnökei számára. A felvilágosodás és az ipari forradalom korában új anyagok, szerkezetek, technológiák jelentek meg, a tapasztalati úton történő tervezés mellett pedig megjelent a matematikai számításokon alapuló elméleti tervezés.

Most pedig jöjjön egy szubjektív válogatás hidakból, újakból és régiekből, a világ minden tájáról.

Iron Bridge, Anglia (1781), az első öntöttvas szerkezetű híd a világon:

A Ponte Vecchio Firenzében (1564):

A Pont Neuf Párizsban (1607):

A Jáde-öv híd a pekingi Nyári palotában (1764):

A 17 boltozatú híd a pekingi nyári Palotában:

Az Allahvirdí kán hídja Iránban (1957):

A Brooklyn híd New Yorkban (1883):

A Széchenyi lánchíd, Budapest (1849):

A Forth vasúti híd Skóciában (1890):

A Tower Bridge, London (1894):

A Québec híd Kanadában (1917), a legnagyobb támaszközű gerendahíd:

Tatara híd, Japán (1991), a legnagyobb támaszközű ferdekábeles híd:

Donghai híd, Shanghai (2005), a leghosszabb tengeri híd:

Millau-i viadukt, Franciaország (2004), a legmagasabb híd:

Vasco da Gama híd, Portugália (1998), Európa leghosszabb hídja:

A Golden Gate híd San Franciscoban (1937), az USA második leghosszabb függőhídja:

Confederation híd, Kanada (1997), óriási időszakosan befagyó vízfelület felett ível át:

Lupu híd, Kína (2003), a legnagyobb támaszközű ívhíd:

Zhivopisny híd, Moszka (2007):

Rion-Antirion híd, Görögország (2004):

A gyalogos Gateshead Millennium híd, Newcastle:

Alamillo híd, Valencia (1992):

És végül egy saját fotó a Megyeri hídról:

Forrás: itt meg itt