Rajongok a lépcsőkért.  Kisgyerekként (de aztán 60+os állapotban is) igazi kihívás.  Esetleg félelmetes/izgalmas. A mindennapokban néha egyszerűen funkcionális, máskor szemet gyönyörködtető. A keleti kultúrákban misztikus, sokrétű szimbolikával. De a lényeg: hová vezet?

Fehér László Lépcsőn I. c. képe nemhiába került nálam a kortárs műalkotások TOP10-es listájának élére, meg a lépcsőházunk falára (sajnos nem az eredeti, 207x180-as valóságában). Nekem a cél felé haladást jelenti, az apró lépéseket, amiket megteszünk,  az utat, amin egyedül kell végigmennünk.

Az ősi keleti kultúrák többrétű jelentéstartalmat társítanak a lépcsőkhöz.  Ezek jelentik az egymást követő szinteket, az egyik létezési módból a másikba való áthaladást,  a közlekedést az Ég, a Föld és a Pokol között. A lépcső központi szerepet kap a beavatási rítusokban és a mítoszokban,  a különböző szertartásokban.  A felfelé haladás vagy felemelkedés az abszolút valóság felé vezető utat jelképezi. A megszentelődés, a halál, a szerelem vagy a megszabadulás élményét mind magában foglalja a lépcső szimbolikája.

Ennek fényében vagy ettől függetlenül, Te melyiket választanád?

Via 1 , 2, 3