Amikor március vége felé először láttam az előzetesét, már akkor tudtam, hogy igen, végre megint lesz nekünk egy gyönyörséges természetfilmünk!

Már csak azon izgultam, nem fogok-e rajta a pavlovi reflexek miatt bealudni.
Nekem ui. a természetfilm olyan, mint fáradt testnek a masszázs, mint anyját a gyermek, ésatöbbi... vagyis: a mindennapi élet rohanásában csak az ilyen tematikájú filmek képesek kikapcsolni.
Ez a rejtett képességem onnan is ered, hogy van nekem eredetileg egy természettudományos tárgyú diplomám, a túrázást és az anyaföld szeretetét növény- és állat-rendszertanostul, úgymond a szépasszonyvölgyi borokkal szinkronban szívtam magamba.
Szóval bírom nagyon, elmúlni ez sosem fog, és mindig nagy az öröm, ha valami színvonalas természetfilm kerül az utamba, megapláne, ha magyar tematikájú, és gigamegapláne, ha az színvonalas is, szóval most tripla örülés van.

Így jártam ugyanis a Vad Magyarországgal, Török Zoltán filmjével.

A teljes cím így szól: Vad Magyarország - A vizek birodalma.
Színes, magyar-német természetfilm, 52 perc hosszú, és a 42. Magyar Filmszemlén elnyerte a Tudományos-ismeretterjesztő kategória Fődíját, a Kollányi Ágoston-díjat, amihez ezúton is gratulálok (már korábban is megtettem, a film Facebookos csoportjában :)

Azt hiszem a történetről röviden - spoilerkedés nélkül - írhatok annyit, hogy a nagyszabásúnak méltán nevezhető film egy réti sas testvérpár két tagjának életét kíséri végig HD minőségben, mellékszerepekben pedig sokan mások, a Magyarországon élő flóra és fauna sok egyéb illusztris tagja, meg még szépséges zene, plusz Kulka János narrációja.

És a sokan mások rész az igazán megdöbbentő.
Vagyis, hogy itt, ahol élünk, ennyi természeti szépség és érdekesség van!
A film bebizonyítja, hogy ez a mondat nem közhelyes igazság.

Az emlékeinkben tüskeváros vagy rockenbauerpálos kopott színekkel élő magyar természet itt nem csak kiszínesednek, de olyan élettel telik meg, hogy új erőre kap a bennünk élő büszkeség, miszerint: Igen! Én itt élek! Mellette, vele, benne :)

A készítőknek - a már megszokott zsánerképek fogalmát több esetben is újraértelmezve-, olyan, soha lencsevégre nem kapott természeti jelenséget sikerült megörökíteniük, mint a Zala folyóban ívóhelyükre igyekvő balinok vándorlása, vagy a jég alatt téli pihenőjüket töltő harcsák, ill. amikor szó szerint átrobogott egy szürkemarha csorda a kamerájuk fölött.

Több helyen azt olvastam, hogy A Vad Magyarország-nál a külföld felé jobb országimázsfilmre nincs szükségünk, én úgy érzem, mifelénk, itt élők felé mutat fel olyan őszinte, tiszta értékeket, amitől mi csodálkozhatunk rá újra, tényleg gyönyörű helyen élünk.

Bónusz: egy rövid interjú Török Zoltánnal a filmről (ez pedig a blogja, amit szintén nagyon ajánlok):

Ez tehát a stáblista:
Rendező: Török Zoltán
Zeneszerző: Kolja Erdmann
Operatőr: Mosonyi Szabolcs, Jan Henriksson, Török Zoltán
Narrátor: Kulka János
Producer: Török Zoltán
Vágó: Hargittai László
Hang: Ola Eliasson, Thomas Weichler

A filmet egyelőre csak Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, naponta több alkalommal is, remélem, valahogy eljut majd legalább a megyeszékhelyekre is.
Valamikor DVD-n is megjelenik.

Ezek pedig a forgatás során készült képek (készítőik: Olma Frigyes, Török Zoltán, Baranyai Antal):

Remélem ti is kedvet kaptatok, hogy megnézzétek a filmet!
Ha igen, nyomj egy like-ot, hogy minél többünkhöz eljusson a film híre! :)