Mark Gmehling egymásba tekeredő és csavarodó gumírozott és cseppfolyósított emberalakjai és alkatrészei arra késztetnek, hogy ne csak egy pillantást vessünk a képekre.

Őszintén megmondom, hogy nem tudom mik ezek, vagyis inkább kik ezek az alakok, de hosszú percekig el tudnám nézegetni Mark alkotásait egy kiállítóteremben. Leginkább olyanok ezek a képek, mint a házfalakra firkált, megelevenedett graffitik. A legnagyobb ötletet a templomi rózsaablakba ágyazott figurákban látom. Szívesen üldögélnék egy olyan ultramodern templomban, mely így próbálja visszahozni a klasszikus templomok rózsaablakainak fényjátékait, azt a fényjátékot, mellyel a régi korok embereiből próbálták meg kicsiholni az áhitatot. A grafikák első ránézésre kaotikusak, de ha jobban megfigyelitek, sok elem ismétlődik rajtuk. A visszatérő motívumok közé tartozik a cipő, cipőfűző, köröm, haj, szőrzet, tetoválás és az alsónadrág, egy amolyan Alekosz-féle.

És hogy ez megint honnan jutott eszembe? Onnan, hogy közkívánatra meghosszabbítottuk a dekooder kabala tervező pályázatát, de lassan a hosszabbítás is lejár, már csak pár napotok van leadni a terveket, szóval hajrá, mindent bele, győzzön a legjobb!