Gregg Segal fotóművész Remembered című képsorozatában az idő múlásával és az idő érzékelését alternatív valóságba helyező betegséggel szembesíti a nézőt.

Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal, a végtelen nagyságot, az évek vagy órák határtalan sorozatát, a végességet, az elmúlást jelenti. Sokan illúziónak tartják, egy olyan definiálhatatlan valaminek, amelyet az emberek teremtettek saját maguk számára, hogy rendezni tudják tapasztalatainkat, az életükben bekövetkező történéseket. Mindenki számára máshogy telik, a tartamérzet pedig függ az életkortól és főként az események személyes jelentőségétől, körülményeitől.

Személyes időszámításunk születésünk után kezdődik, de tudatunk csak sokkal később válik képessé felfogni a múló idő fogalmát, legkésőbb akkor, amikor megtanulunk asszimilálódni a társadalmi normákhoz. Felnőtt korunkban azután semmi nem figyelmeztet bennünket jobban az általunk teremtett idő múlására mint a feltartóztathatatlan öregedés és a halál tudata. Számomra az idő relativitását jeleníti meg Gregg Segal tavaly bemutatott képsorozatával, amelyben az „idős” modellek múltban, „fiatal korukban” készült képeit vetíti ki a közvetlen környezetükben található tereptárgyakra. Vajon mi látszik igazán ezeken a fotókon? Az idő múlása vagy inkább az attitűdök változása, az élettapasztalat érezhető jelenléte?

A fotók egyébként az Alzheimer-kór megelőzésével, gyógyításával kapcsolatos figyelemfelkeltő kampány részeként jelentek meg. Egy olyan betegségről szólnak, amely a sok egyéb szörnyű tünet mellett, az idő érzékelését is nagyban befolyásolja.

Gregg Segal portré-és dokumentarista fotós a michigani Interlochen Művészeti Akadémián, majd a Kaliforniai Művészeti Intézetben tanulta ki a fotózás csínját-bínját, de érdekességképpen még drámaírást is tanult a New York-i Egyetemen. Munkáiért olyan neves magazinok állnak sorban, mint például a Time, Fortune, Esquire, National Geographic Adventure, GQ, Wired és a Dwell.