A túlnyomórészt az 1960-as és 1970-es években épült szocialista lakókomplexumokat, közismertebb nevén lakótelepeket, bárki felismeri és azonosítja, valószínűleg éppen ezért asszociáltam erre, Eveline Visser holland tervező „Vogelstad” című projektje láttán.

Megfigyelve a sokféle madárfajt a városi terekben, nem volt nehéz észrevennie, hogy a madarak többsége a speciális adottságoknak köszönhetően lyukakban, üregekben, résekben kénytelen fészket rakni a természet lágy öle helyett. Visser úgy alakította ki a prototípus szerkezetét, hogy azt épületek oldalára, a fel nem használt falakra lehessen akasztani, életet adva ezzel a funkció nélküli felületeknek, valamint nagyobb életteret biztosítva a visszajáró madaraknak.

Az Eindhoveni Design Akadémián végzett hölgy komplexuma egyedülálló kis várost kínál egy vegyes közösségnek, akár 33 madárfaj számára. Hogy miért pont a lakótelepek jutottak eszembe erről a designról, a válasz az egységesített formákban keresendő. Az adott madárfajta nevével ellátott költőládák téglalap és kocka alakja, illetve színe számomra egyértelműen ezt a hangulatot árasztja magából. Bármennyire is kétes a formavilág, az mindenképpen elvitathatatlan, hogy az idei milánói design héten is bemutatott ötlet valódi résztvevővé, a szomszédunkká teszi a madarakat, amiért mindenképpen jó pont jár a tervezőnek.