Immár itthonról folytatom az engem ért tömény esztétikai behatások verbális feldolgozását, persze további képekkel illusztrálva.

A milánói bútorkiállítást szigorúan kényelmes (torna)cipőben érdemes végigjárni, ha még másnap is lábra akarunk állni. Mégiscsak Olaszországban vagyunk, ahol a kinézet oly fontos, ezért meg lehet próbálni csinosabb verzióban is előadni magunkat, de az tuti, hogy egy nap után vége a kalandnak. Talán ez a legfájdalmasabb pontja a vásárlátogatásnak, no meg az, hogy a sok szép és méregdrága bútorból itthon elenyészően keveset lehet csak lenyomni a megrendelők torkán. Igény még csak lenne rá, de az árak hallatán majdnem mindenki visszahőköl. Az okokat ismerjük. Pedig  egyetlenegy design darab is nagyon fel tudja ám dobni az enteriőrt. Reménykedem...

A színek után ma kicsit a formákról és az anyagokról szeretnék szólni. A szigorú, letisztult szögletes bútorok között erősen nyomulnak a játékosabb organikus formák, amelyek ráadásul nem is mindig szabályosak. Itt egy kicsi ív, ott egy kicsi hajlítás, a derékszög már nem trendi, mondanám, hogy itt az organikus minimalizmus, ha ez nem lenne ellentmondás. Ráadásul ezek a mozgalmas formák mindig erőteljesen színesek is, úgyhogy duplán hívják fel magukra a figyelmet. Az ágyak esetében megfigyelhető, hogy egyre jobban hódít a kárpitozott megoldás, néhol erős, néhol pasztell színekben. Továbbra is jelen vannak a természetes anyagok és a régi kézműves technikák újraértelmezése. A kanapék sem szigorúan szögletesek már és a székek is lágyulnak. Egyedül a fali szekrények, polcok és komódok örzik még a szigorú szögletességet, egy-két üdítő kivétellel. És akkor most beszéljenek a képek helyettem:

Arketipo

Alf da Fre

Bimax

Caccaro

Calligaris

Castagnetti

Doimo Decor

Expormim

Flai

Jesse

Kenkoon

Leatherform

Leolux

Marchetti

Moustache (gyerekbútor)

Pedrali

Pianca - imádom ezeket az alumínium vázákat

Sicea

Fotók: dizain

A tudosítás első részéért és a képekért katt ide.